Kedves Drágáim! Bocsánat a hosszas hallgatásért. Néha annyi minden történik, hogy nem tudok róla írni, néha nem történik semmi, és azért nem tudok írni semmit. És néha mindkettő igaz.
A napjaim szépen telnek, beállt a rendszer, egyik nap követi a másikat itt is, akárcsak otthon. Most a szokottnál nagyobb a csend, mivel Sarah múlt héten elutazott két hétre nyaralni. Így most az én feladatom a házzal kapcsolatos minden, és a macska is. Ami nehezebb amúgy, mint képzeltem. Nem vagyok macskás, ez egyértelműen kiderült. Mármint nem utálom a macskákat, szeretem én őket, de amikor hazaérek, nincs ingerem, hogy megsimogassam, vagy játsszak vele. Pedig kedves jószág, és egyáltalán nem vad. Ugyanakkor mindig félek, hogy megkarmol és azt utálom. Úgyhogy óvatosan közelítek felé, kap egy kis simit, meg persze adok neki enni-inni, de ez a maximum amire képes vagyok. Ja és el kéne mosnom a kajás tálkáját, amitől furcsa módon undorodom és még nem bírtam rávenni magam. Pedig nem nagy cucc, de valahogy nem megy. :) Ez furcsa. Szegény nem nagyon boldog velem, de már csak egy hetet kell kibírnia.
Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy folytathatom a munkám a Range-ben januártól. Hivatalosan még nem beszéltünk erről, de egyesek tudni vélik ezt. Remélem hamarosan kiderül, hogy mi is a helyzet. Jó lenne azért azzal a tudattal hazalátogatni, hogy amikor visszatérek ide, nem kell munkakereséssel kezdenem.
Kérdeztem az angolokat, hogy milyen itt a tél. (Soha nem voltam még itt télen, valahogy mindig március környékén jöttem ide). persze ezek a kis angolok kivannak a téltől is. Hogy az fagyos. Hát én nem tudom, de nem tudom elképzelni, hogy olyan legyen mint otthon. Ugyanakkor biztos, hogy jobban fogok fázni, mint otthon, mert persze van fűtésünk, de a fürdőszobában semmi. És itt nincs konnektor a fürdőszobában, mert az ugye roppant veszélyes, tehát a fűtőkocka nem opció. :(
A másik furcsaság, hogy néha nem tudom eldönteni, hogy az angolok miből élnek. Komolyan. Több olyan embert is ismerek, akinek egy 20 órás állása van. Azzal nem kereshet többet 600 fontnál. És akkor nagyon nagyvonalú voltam. És elvan. Megél. Talán a koboldok aranyából. :)
Ja és a másik megfigyelésem a nevekkel kapcsolatos. Egyrészt hihetetlen nagy poén találkozni egy Bennel. Tudjátok mire gondolok, hogy eddig ilyen nevekkel színészeket képzeltünk el, meg regényhősöket, meg filmszereplőket. és akkor itt egy tök átlagos srác, egy Ben. Ami vicces, hogy még egyetlen egy Michaelt, Thomast vagy Johnt sem ismertem meg. Ellenben megdöbbentően sok embert hínak Karlnak. Legalább három ilyen nevű kollégám van. :) De most, hogy ezt leírtam rájöttem, hogy lehet, hogy ez csak nekem fura.
Ja és lenne egy körkérdésem: Miért van az, hogy a férfiak a piszoárba köpik a rágót? Tudom, hogy ez undorító, de tényleg érdekel, és én nem találtam erre megfejtést. De több helyen is láttam már ilyet, és egyszerűen meglep. Van ennek valami magyarázata?
Puszilok mindenkit és ígérem igyekszem többet írni!
xxx
