újra szép minden

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen rég nem írtam. Ennek alapvetően az az oka, hogy nagyon nem akartak sikeredni a dolgaim az utóbbi időben és a nyomoromról beszámolni nem nagyon akartam, leginkább azért nem, hogy senki ne aggódjon. Nem volt nagy dráma, csak egyszerűen valahogy nem jöttek jó meló hirdetések, amire jelentkeztem ott vagy felhívtak vagy nem. Ha felhívtak, akkor az interjú után nem történt semmi. EDDIG. :)
Ugyanis két hete történt, hogy felhívott egy Gary nevű fickó, beszéltünk kicsit telefonon, másnap találkoztunk egy kávézóban. Minden nagyon jól ment, értettem amit beszélt, ő is értett engem, még viccelődni is bírtam, kellemesen elbeszélgettünk. A meló egy tőlünk 10 percre lévő bolt takarítása heti 10 órában (fanatikusok kedvéért: hétfőtől szombatig reggel nyolctól fél tízig, ja és ez egy Vision Express). Már az is nagyon biztató volt, hogy ennyire közel lakom a bolthoz, elvégre itt a távolság az atyaúristen. Adott belépő papírokat, keep in touch, a papírokat postázzam asap. Mint ne mondjak lelkes voltam nagyon, iziben kitöltöttem, feladtam, vártam. És akkor nem történt semmi. Egyszerűen semmi. Egy hét után vettem a bátorságot és írtam egy mailt (mivel Gary címét nem tudtam, arra címre, ahova anno a jelentkezésem is küldtem), hogy megkapták e egyáltalán. Kikaptam egy nagyon kedves nőt, aki intézkedett, de mivel ő a központban dolgozik, nem tudja megmondani, hogy mivan, de beszél Garyvel és jelentkezik. Pár percre rá írt is, hogy beszélt Garyvel, Gary hívni fog engem. Hát ekkor már nem voltam annyira bizakodó. ismerjük ezt a dolgot. Majd hívlak. De belül még egy picit reménykedtem. Eltelt újra egy hét és már tényleg kezdtem lemondani erről a melóról, amikor még is felhívott!!!:))) Vicces volt, mert nem engem hívott, hanem a Gábort (Itt a belépő papírokon nyilatkozni kell arról, hogy ha bármi bajod van, akkor kit értesítsenek. Ilyenkor mi értelemszerűen egymást adjuk meg. Ő meg elnézte a számot:) De csak megtalált. Azzal hívott, hogy az állás mostantól elérhető és tudok e holnap (vagyis ma) kezdeni. majd kiugrottam a bőrömből. Persze! Persze! Köszönöm! Úgyhogy van egy új állásom, egy másik állásom. :) Ma reggel odamentem, találkoztunk újra Garyvel, elmondott mindent (többször is) ő is beállt velem takarítani, hogy megmutogassa a dolgokat. Hát strapás meló lesz az biztos, mert az időt nagyon szigorúan veszik, a boltnak nyitni kell időben, és nekem végeznem kell a bolti résszel egy óra alatt. Nem lehetetlen, de fel kell kötnöm a gatyát. Valamivel tisztább hely ez a bolt, mint az audi, és itt vannak emberek is. :) Szóval lehet, hogy néha még hozzám is fog szólni valaki. Azt mondta, hogy itt mindenki nagyon barátságos. Remélem így van. És mivel holnap van a nagy esküvő, ami itt szabadnap, rögtön úgy kezdek, hogy egy napot kihagyok. Amit nem bánok, mert legalább fejben felkészülök a melóra. Vicces, hogy egy takarításra fejben készülök, de nekem szükségem van rá. El szoktam tervezni, hogy mit mi követ, mi hogyan logikus, mit vigyek magammal stb... Az audinál ez már nincs, mivel ott már kialakítottam magamnak egy rendszert. De kezdetben ott is így volt. Szóval most végtelenül boldog vagyok, hiszen így már lesz annyi pénzem, hogy alapszinten ellássam magam. És ez jó. Ez nagyon jó. Persze ha beesik mellé valami, akkor nem fogok ellenkezni, de ha így marad, ha ezek a dolgok beválnak és én is beválok nekik, akkor ezzel már kiegyeznék. :) És mivel reggel és néha este dolgozom, az egész napom szabad. Cool.
Ami az élet egyéb területét illeti, Sarah elutazott Amerikába egy hónapra, valami pasival fog ott találkozni. És van kér új lakónk Dan és Emily (Hihetetlen, hogy jól kitaláltam magamnak ezt az Emi nevet, hogy ezzel könnyítsek magamon, erre összeköltözöm egy Amyvel és egy Emilyvel). Mindketten angolok, szóval most mi vagyunk csak külföldiek a házban. És mindketten ismerősök voltak már, mert a bulik alkalmával láttuk őket, Sarah és Amy baráti köréhez tartoznak. Sokat nem tudok róluk mesélni, Dan eléggé rendetlen, és elég hangos, furcsa barátai vannak, de annyira nem zavaróak. Hétköznap mindenki normális polgári életet él, időben lefekszik, csak hétvégén "szabadul el a pokol", de akkor meg ez rendben is van. Emily rendes, vele annyi a "baj", hogy rettentő furcsán nevet, nem is nevet, inkább nyihog, de azt valami hihetetlen hangerőn. Mondjuk ennél nagyobb bajom ne legyen. :) 

egy törött kisautó, egy állásinterjú, 90 font = 120 font és egy postára adott útlevél

Egy gyónással kell kezdenem. Még kedden történt, hogy az audiban véletlenül (szorgos portörlés közben) az egyik asztalról levertem egy kisautót. Ami valami dísztárgy szerű - egy összetört audit ábrázol - ezen még a véres légzsák is kivehető volt - összességében elég bizarr, az van ráírva, hogy érdeklődj a biztosítások felől. Majdnem minden asztalon van egy ilyen. És hát levertem egyet (konkrétan Robert asztaláról), ami persze szétesett. Az volt a vicces az egészben, hogy ezek ugye összetört autók és nem bírtam eldönteni, hogy "eredetileg" mennyire volt összetörve és mi az általam okozott kár? És hogy vajon ezek egyedi darabok és pótolhatatlan darabot tettem tönkre vagy esetleg raklapnyi ilyen cuccuk van, amit abban a szobában őriznek, ahova én nem mehetek be? És különben is most mit csináljak? Írjak egy bocsi cédulát? (Hi Robert, I'm sorry. Emmy) Végül megpróbáltam összerakni és lapítani. Aztán csütörtökön mentem melóba, persze összefutottam Roberttel. Eszembe jutott az autó, de nem bírtam szóba hozni. Kedves volt, mint mindig és ő sem tett említést a kisautóról. Persze alig vártam, hogy lelépjen és megnézzem történt e valami változás. Lelépett. Megnéztem és azt láttam, hogy igen történt változás, de pusztán annyi, hogy jobban szét volt esve az egész. Ebből az következik, hogy vagy "túlságosan összeraktam" az amúgy törött autót, vagy meglátták, hogy el van törve és ezen felbuzdulva jobban szétszedték. Vagy a harmadik variáció, elővettek egy "új törött kisautót". Hogy jobban értsétek kb miről beszélek, az autó szélvédőjét és rendszámtábláját szépen oda raktam, ahol annak a helye vagyon, való igaz, hogy mondjuk pattintani vagy bármilyen más módon rögzíteni nem tudtam, de azért odahelyeztem. Na ezzel szemben most a szélvédő az autó váza mellett hever és a rendszámtábla is valahol máshol van. Mindegy, a lényeg annyi, hogy nem lett belőle gond, én meg azóta fokozottan figyelek a portörlésre is.
A mai napunk sűrű volt, reggel egy interjún kezdtem. A pasit Simonnak(!!!!) hívják és úgy indult a levelezésünk, hogy jelentkeztem egy állásra, amire ő visszaírt, hogy csatoljam újra az önéletrajzom, mert valami nem jó vele, nem tudja megnyitni. Azóta sem tudom, hogy mi lehetett vele a baj, de elküldtem neki újra és végül behívott egy interjúra. Paráztam kicsit, de elmentem. Igazából semmi nem derült ki, neki is az volt a problémája, hogy nincs kocsim és nem tudok vezetni, tehát hogy fogok eljutni olyan helyekre, amik nem a városközpontban vannak - mert én ugye ott lakom. És hiába mondom, hogy szeretek gyalogolni, az angoloknak a gyaloglás extrém sport. Egyszerűen nem értik, hogy miért közlekedem gyalog, még a bicajjal sem lehet őket megpuhítani. Mindenesetre azzal váltunk el, hogy ő mindenképp szeretne nekem valamilyen lehetőséget adni, ezért valószínűleg az elején csak helyettesítenék itt-ott és meglátjuk, de hétfőn jelentkezik. Úgyhogy most várom Simon jelentkezését és próbálok pozitív energiákat sugározni, hogy legyen a dologból valami.
Ezek után - ha már így benne vagyok az ügyintézésben - elintéztem végre azt a tetű Home Office regisztrációt. Ami egy rablás, mert maga a regisztrációs díj csak 90 font, de ha a postán befizetsz 90 fontot annak kb 10 font a kezelési költsége és mivel ajánlott levélként ajánlott küldeni - el kell küldened az útleveled is a nyomtatvánnyal együtt - a levél és a válaszboríték postaköltsége újabb 10 font. És mivel még mindezek mellé két darab színes igazolványképet is kell mellékelned (csináltattam egyet, hát csodás lett, a szokásos félmosoly, a nő, amikor átadta annyit fűzött hozzá: So cute :)) összességében kifizetsz 120 fontot. Dühítő, de legalább csak egyszer kell ezt lenyomni és utána békén hagynak. Én meg örülök, hogy túl vagyok rajta. Úgyhogy most az útlevelem a Royal Mail kegyeire bízva robog valahol az angliai utakon. A nyomtatványhoz a fényképemet egy kis esernyős gémkapoccsal erősítettem oda - amit előző nap az irodában találtam - ,remélem értékelni fogják a kedvességet. Én mindig örültem, ha valami ilyen jött velem szembe, emlékszem, hosszasan őriztem egy csont alakú gémkapcsot, aztán nem tudom mi lett vele.

Kolónia

Másfél hónap. Ennyi kellet, hogy megtaláljuk a magyarokat Colchesterben (vagy inkább, hogy ők találjanak meg minket). Még a múlt hét pénteken gyanútlanul vásárolgattunk a Sansbury's-ben és épp megállapítottuk, hogy na már több mindent nem vásárolunk, amikor a hátam mögül a következő mondatot hallom: "Nem is olyan sok az." Így magyarul. Nagyon meglepődtünk, hátrafordulunk, a biztonsági őr volt. Aki magyar. Máténak hívják. Vicces érzés magyarral találkozni, alapvetően idegen, de közben meg mégsem. Kiderült, hogy vannak más magyarok is itt, kb nyolcan, és minden hónap első vasárnapján tartanak összejövetelt, amire Máté kedvesen meg is hívott minket. Így velünk már tíz főre duzzadt az itteni magyar kolónia. El is mentünk vasárnap a The Playhouse nevű pubbba (ami korábban színház volt, és a berendezés ezt őrzi is), kellemes hely. Nagyon kedvesek voltak új magyar barátaink. Nem vitték túlzásba a kérdezősködést, nem traktáltak érdektelen információkkal, viszont felajánlották, hogy ha kérdésünk van akkor nyugodtan keressük őket. Kedves, kiegyensúlyozott "magyarkák", ez jött le róluk. Van köztük orvos is, van olyan, aki konyhán dolgozik, tényleg nagyon vegyes társaság. Kor tekintetében is, például idősebbek mint mi, ami engem valamiért meglepett, olyan harminc és negyven közötti pasik. Persze foglalkoztatja őket is az otthoni helyzet és, ahogy figyeltem képben is vannak az otthoni történésekkel. Meglepte őket, hogy Budapestről jöttünk, azt mondta az egyik srác, hogy az már régen rossz, ha Budapestről is jönnek el az emberek. Ezen inkább csak kedvesen mosolyogtam, és nem kezdtem el magyarázni a kis lelkem, hogy én nem azért mert nem volt munka, vagy mert a pénz volt kevés, hanem a kalandvágy, meg az élet....Jobb ilyenkor csak mosolyogni. Pontosan nem tudom, hogy ki mennyi ideje van itt, de régi motorosoknak tűnnek. (Jó magyarhoz híven kérdezni nem mertem, szépen válaszolgattam a kérdésekre és nevettem a vicces történeteken.)
Kellemes este volt, jobb mint vártam.
Kis házunk táján óriási változások vannak. Azt nem tudom írtam e, de Amy felköltözött a szomszédunkba (kisebb szoba, olcsóbb). Szépen kifestette és igazán lovely szobát faragott abból a kis lyukból. A mexikói pár pedig elköltözik :(. Nem értjük pontosan, de mintha Sarah-nak lenne egy másik háza és oda mennének át. Úgyhogy - ha minden igaz - jelenleg négyen lakunk a házban. Kíváncsi vagyok kik jönnek majd az üres szobákba (remélem jönnek majd idővel, mert nem lenne király négyen osztozni az egész rezsin..) Bízom benne, hogy kedves népek:) 

How are you?

Hihetetlen, de az angolok tényleg nyomják ezt a hogy vagy ma? minden ok? kérdéseket a köszönés mellé. Ez a mi magyar lelkünknek nagyon furcsa. És nekem meg a kezelése is gondot okoz. Mivel valahogy soha nem tudok rá válaszolni. Néha már jó előre megtervezem, hogy most gyors leszek és én teszem fel a kérdést előbb, de ez eddig még soha nem sikerült. :) Valahogy mindig lemaradok és nekem csak az jut, hogy "I'm fine, thank you" és ha ügyes vagyok, akkor oda bírok még szúrni egy "And you?" kérdést. Nem hangzik nagy problémának - és nem is az - mégis tudok rajta szorongani. Mert néha nincs alkalmam visszakérdezni, mert mondjuk a másik már elrobogott vagy valami és most nem tudom eldönteni, hogy mekkora gyökér is vagyok tulajdonképpen, hogy ezt az udvariassági formát nem tartom rendesen. Továbbá az is aggaszt, hogy vannak, akik hosszabban válaszolnak erre a kérdésre, én meg mindig csak egy mondatban. :) Ja és a legnagyobb parám az az, ha az Audiban futok össze valakivel, aki ott dolgozik. (Néha van ilyen, eddig két öltönyös alakot ismertem meg. Az egyiket Briannek hívják, a másikat Robertnek, mindkettő munkamániás és a legváratlanabb pillanatban tudnak megjelenni, hogy ők csak egy kicsit dolgoznának.) Szóval, ha ők megkérdezik, hogy hogy vagyok, akkor visszakérdezhetek e én is? Nem tudom eldönteni, hogy a kis takarítónő érdeklődhet e a hogylétük felől.
Amúgy ma megkaptam az első angol fizetésem!!!!:))) Juhhuuu. Ugyanakkor, ami furcsa, hogy nem vonta tőlem sem adót, sem semmit. Ami most generál egy kört, amíg kiderítem, hogy miért is nem, illetve mivel dolgozom ezt a bankban is jeleznem kell (a saját érdekemben, mivel így majd jobb konstrukcióra válthatok) illetve el kell intéznem a tetű Home Office regisztrációt, ami nem mellesleg egy drága procedúra (90 fontot kell fizetnem azért, hogy nyilvántartásba vegyenek.......). Szóval ismét várnak rám nagyszerű ügyintézési körök.