more postive things to come

Borzasztó izgatott vagyok egy csomó dolog miatt. Mindenféle utazások miatt. Egyrészt június elején lesz egy négy napos ünnepünk (igen, néha nekünk is jut olyan) és én ebben a négy napban elmegyek Cornwall-ba. Az a legdélibb pont itt, és ott a tenger (vagy az már az óceán, nem tudom). Annával megyünk és annyira, de annyira jó lesz. Szombaton szépen leautókázunk és csak kedden jövünk vissza. Igazi Bed and Breakfastben fogunk megszállni, és (most mindenki tegye csuriba a kezét) remélhetőleg szép időnk is lesz. Jaj nagyon várom.
Várom, hogy egy igazi angol BB-ben ébredjek, hogy utána szépen lebattyogjak reggelizni. Majd elmenjünk megnézni az eden projectet (http://www.edenproject.com/) és egy elveszett kertet (http://www.heligan.com/) és még annyi minden mást. Hogy süssön a Nap, hogy beledugjam a lábam a vízbe, és hogy megnézzem a tengerparti naplementét.
És nagyon várom a hazamenetelt is.
Hogy ott toporogjak a budapesti reptéren idegesen, hogy mikor gurul már oda az én csomagom, hogy felkapjam és szaladhassak kifelé, hogy az ajtón kilépve meglássam a kiscsaládot és megölelgessem őket.
Hogy testvéremmel alukáljak, és reggel magamtól ébredjek.
Hogy anyukám kertjében a hintaágyban feküdjek és nézzem az eget, természetesen az esti grillezés után.
Hogy anyukám csináljon nekem húslevest, mert annak nincs párja.
Hogy megcsodáljam apukámék szép balatoni házát és a ház teraszán marhapárizsit reggelizek friss zsemlével és teával.
Hogy üljek a Kertemben a régi barátokkal és csak kacagjunk ki mindent, rozé hosszúlépésekkel.
Hogy legyen Balaton, ahol a parton ülve hekket eszem a testvéremmel, és főtt kukoricát (szigorúan szemenként csipegetve, mert mi úgy szeretjük).
Hogy legyen egy kis fesztivál, ahol a Markóval megisszuk azt a pálinkát, amiről mindketten tudjuk, hogy "nemkő íze van", mégis lenyomjuk, mert hát Boldog fesztivált!.
Hogy legyen ott Aga, akivel elsütjük azokat a szóvicceket, amiket csak mi ismerünk (bár mindketten elsütjük őket mások előtt és meglepve tapasztaljuk, hogy nem úgy működik).
Hogy legyen ott Gergő, remélem újra készül valami performansszal, mint decemberben az az újságcikk.
Hogy legyen ott Z, akivel természetesen eljátsszuk, hogy "dejó újra látni egymást", mintha nem találkoztunk volna rendszeresen az elmúlt fél évben, és utána megállapítsuk, hogy ez ócska poén volt.
Hogy megnézzem Juli zsírúj gyereket, és a régit, akin új zsír van (by Juli). 
Hogy legyen ott Dóri, akinek a bejárati ajtaja előtt ücsörögve cigizzünk és borozzunk. 
Hogy sétáljak Budapesten, mert mégiscsak micsoda szép egy város.
Hogy meleg legyen, és süssön az arcomba a Nap.
Hogy nyaljak egy fagyit a Szamosban.
Hogy utazzak metróval, villamossal és trolival. (és ne gyújtsak rá, a megállóban!)
Hogy mindenkit megölelhessek kicsit.
Hogy veletek legyek.
Hogy otthon legyek.
xxx

Norwich és a többi

Ma végre igazi napsütéses reggelre ébredtem. Igazából már péntek óta szép idő van, de ez a mai különösen az, mivel ma semmi dolgom nincsen. Nincs meló, nincs utazás nincs semmi tennivaló, és ennek néha igazán tudok örülni. Sok minden történt megint csak, mióta nem írtam. Két hete voltam Norwich-ban, Sarah pasija Chris lakik ott és meghívtak magukhoz a hétvégére, plusz - mivel Chris színész - színházban is voltam, tehát megvolt az első színház - élményem Angliában. Norwich kedves hely, ő már city és nem town (mint Colchester) és ezt valamennyire érezni is lehet. Egyszerűen nagyobb, és bár találsz régi házakat, kicsi utcákat, mégis más az egész. Leginkább abban lehetett érezni, hogy nem a klasszikus egy fő utca és a kis mellékutak modellt követi az elrendezés. A színház is érdekes volt (a darab maga nem volt egy nagy élmény, de ezt tudtuk is, Chris is mondta, és hát nem is ez volt a lényeg), ami nagyon meglepett, hogy itt nem udvariatlanság a színházban eladás közben enni. Mármint ilyen kis csokikat, fagyit ilyesmit simán ettek. Nem tudom, hogy megy ez máshol Angliában, nyilván itt is vannak "elit helyek", ahol ez nem megengedett, de kérdeztem Sarah-t, hogy ez hogy van és azt mondta, hogy ez itt senkit nem érdekel. Nekem ez fura, mondtam neki, hogy azért ez nálunk nagyon másként van, otthon ez nagyon durva udvariatlanságnak számít. Az este a továbbiakban igen csavarosra sikeredett, mivel az eredeti terv az volt, hogy én Peternél, Chris egyik legjobb barátjánál fogok aludni, a gond csupán annyi volt, hogy Peter nem jelent meg. Majd küldött egy smst, hogy nagyon maga alatt van, elment anyukájához és bocsánatot kér. Ment a téblábolás, hogy mi legyen, és akkor bekúszott a képbe Tim (Chris korábbi főbérlője). Tim egy 62 éves, nagyon kedves pasi, aki mellesleg tanulási nehézséggel küzd (egy igazi Forest Gump), aki szintén mellesleg Dylan Thomas fia, és egy hatalmas háza van Norwich közepén. És hogy akkor neki van felesleges szobája. Bevallom én egy kicsit kellemetlenül éreztem magam ebben a szituban, de szépen megtanultam itt már, hogy ha valami nem tetszik, azt ér mondani, így mondtam, hogy én inkább akkor nézek valami vonatot, de nem érezném kényelmesen magam egyedül. A vége az lett, hogy Sarah és Chris is ott aludt Timnél, és ez így rendben volt. Nagyon szép ház volt amúgy. Igazi hatalmas, régi angol ház. Az ablakból egy templomot láttam, és a szobámban a tapéta nem papír volt, hanem valamilyen szövet. Lefotóztam, íme:

Aztán vasárnap este szépen hazajöttem. Jó kis hétvége volt, Norwich-ba megyek még azt hiszem. :)
Újdonság még, hogy van új lakótársunk. David. Igazából nem tudom, hogyan fogjuk ezt menedzselni, mivel hivatalosan Ondrej is itt lakik még (bár március vége óta nem láttuk, de a cuccait egy része még itt van) és David jelenleg Ondrej szobájába költözött be. David amúgy Jersey-ről érkezett. Amiről megtudtam, hogy része Nagy Britanniának, de független, vagyis ő majdnem ugyanolyan külföldi itt mint én. Azzal a különbséggel, hogy neki angol az anyanyelve. De a pénzük más (bár ugyanaz az értéke, láttam az ő fontjukat, nagyon vicces ugyanúgy a királynő van rajta, de korona nélkül, mert nekik ő nem királyuk....) neki is kell NI szám, sőt új bankszámlát is kell nyitnia. Furcsa. Amikor először volt itt David azt gondoltam róla, hogy egy nagyon csendes, komoly angol pasi. Szerencsére nem lett igazam. Az első pár nehézkesebb kör után megeredt a nyelve, és most már nagyon barátságos, jól el lehet vele tölteni az időt, jó humora van és jó zenei ízlése, szóval azt hiszem jó cserét csináltunk. Kongái nincsenek :)))))))))) Néha csak üldögélünk a nappaliban és mindenféle témákról dumálgatunk, rettenetesen szórakoztató, ahogy a világot látja, a kedvencem az volt, amikor a sütikről dumáltunk és közölte, hogy a répatortát nem tudja hova tenni, nem igazán szereti, mert bár megkóstolta egyszer és az íze rendben van, de az ötlet nem tetszik neki, hogy a répa és a süti egy kalap alatt. Ez majdnem olyan volt mint, amikor én előadom, hogy az a bajom a banánnal, hogy egy fű-alkatú növény.
Tegnap végre rendet vágtunk a kertben is, így már ki lehet ülni, ha olyan az idő, és ennek annyira, de annyira örülök. Nagyon hiányzott már a jó idő.
A jövőhetem nagyon hajtós lesz, meg az azutáni is, mivel bevállaltam, hogy két hétig helyettesítek az iskolában is. Így jó sokat fogok dolgozni, de így több pénzt is fogok keresni. Átváltottam az így keletkező plusz jövedelmem pálinkapénzre és megállapítottam, hogy sok. Szóval csinálni kell, nincs mese. Pálinkapénz az kell. Repjegy megvan, pálinkapénz meglesz, asszem már más tennivalóm nincs is. Bedobom a bulizós énem a bőröndbe és találkozunk július elején.
Várom nagyon.
Várlak titeket!
xxx