Shadow dancer újra a pályán

Az első és legfontosabb hírem, hogy holnap érkezik Anyukám és kisTasvérem látogatóba. Jupiiii. Már nagyon izgulok. Ők az első igazi vendégeim. Éljen éljen. Remélem az időjárás kegyes lesz hozzánk és tudunk majd mászkálni és ők is megláthatják az az arcát Angliának, amiért én nagyon szeretek itt lenni.
Vicces, hogy Sarah szintén nagyon izgatott anyukámék érkezése miatt, egész héten azon pörgött, hogy mit csináljon, hogy a ház barátságosabb legyen (persze csak PÖRGÖTT csinálni végül nem csinált semmit). Anyu főz holnap pörköltet (nyami) vasárnap meg Sarah fog anyuéknak igazi roast dinnert készíteni. Szóval az elkövetkezendő pár napban remélhetőleg halálra esszük magunkat.
Ami az időjárást illeti nálunk mostanában napos az idő (ami már nagyon kellett, mert az elmúlt héten nem láttam sem a Napot, nem a Holdat sem a csillagokat - fekete és fehér égbolttal dolgoztunk) és lássuk be, napsütésben MINDEN jobb. A munka is jobb, az emberek is jobb fejek, én is jobb fej vagyok. Szóval napsütés az van, csak még sajnos hideg van. De sebaj, a tiszta időn felbuzdulva elővettem a bicajt és újra tekerek. :))) Az elmúlt pár napban azt a megállapítást tettem, hogy extrém gyors gyalogló és extrém lassú kerékpáros vagyok. Van egy út, amin ezt mérni is tudom, mert többször megtettem mindenféle járművel. A háztól az építész iroda gyalog 1 óra 20 perc, busszal 1 óra (igen, mert a "vidéki" Angliában arra van kárhoztatva az ember, hogy néha 20 percet várjon a buszára, ami persze szintén nem háztól házig megy), bicajjal 50 perc körül van. De arra is r kellett jönnöm, hogy van, ami erősebb a bicajjal kapcsolatos paráimnál, nevezetesen a hideg. Ma ugyanis ezt a távot (ok, hazafelé, amikor lejtőn lefelé jövök) 35 perc alatt tettem meg köszönhetően annak, hogy a hőmérséklet két óra alatt 10 fokot esett és a kezemnek igencsak hidege volt, amint kapaszkodott a kormányba.
Az építészek amúgy extra cukik és kedvelnek engem szerencsére. Nagyon röhögtem, mert az egyik nap a következő táblát találtam a wc ajtaján:

Hahaha. Így sem írták még le a nevem amúgy. A legnagyobb poén az volt, hogy pont ezen a napon talált meg a nagyfőnök (Tom), hogy akkor mi is az én nevem. Hirtelen beugrott a felirat és kedvem lett volna neki azt mondani, hogy "Ha érdekel a nevem, megtalálod a klotyó ajtaján." De persze nem mondtam ilyet. Csak szépen elmondtam a nevem, amit ő szépen megjegyzett és azóta a nevemen szólít ő is. Mint mindenki, mindenhol amúgy. Ezt egyébként nagyon becsülöm itt. Emlékszem arra a drága kolléganőmre még a Bankárképzőből, aki közölte, hogy a próbaidőm lejártig ő nem tanulja meg a nevem. Nyilván nem ejtett sebeket rajtam és innen üzenem neki, hogy én nem haragszom, de mindenesetre itt ilyen nincs, vagy legalábbis nem tapasztaltam sehol.
Ami az egyéb dolgokat illeti pénteken megyek egy interjúra valami konyhai melóra, és élek a gyanúval, hogy ez valami laktanya. Ez minden vágyam. Végre megtaláltam. Nem vagyok hiper lelkes, de lenyomom, mert ez is tapasztalat, ez is kell és végül bármi lehet belőle, egy laktanyában is lehetnek kedves emberek. (Mondjuk elképzelem magam egy menzán a sok katona között - itt szeretném leszögezni, hogy van abban valami, hogy az egyenruha vonzó, de engem a katonák éppenséggel soha nem vonzottak, én a tűzoltókra esküszöm).
Na most megyek, mert hulla vagyok. A szerdai nap az egyik legrosszabb (a hétfő a másik).
Mindenkit sokszor puszilok és várom a budapesti nyarat, meg titeket kedves emberek.
xxxx

Bullshit man

Ez az új jelmondatom. Az igazságot túlbecsüljük. Komolyan. Nem kell. Nem lehet a dolgokat a maguk egyszerűségében tálalni, TÁLALNI kell mindent. Leginkább a munkakeresésnél. De megvan ennek is a varázsa, hatalmasakat röhögök miközben egy jelentkezési lapomat magamat pezsgő embernek aposztrofálom. (angolul : bubbly outgoing person) Imádom, és egyre kifinomultabban csinálom. Eleinte csak a pozitív attitűddel próbálkoztam, de mostanra eljutottam a pezsgőig. :) Rá lehet kapni.
Úgyhogy most ezt játszom, egyelőre nem sok eredménnyel, de legalább jól mulatok. Túl vagyok amúgy egy telefonos interjún - elég rövid volt, mert a jogosítványra vonatkozó kérdésnél elvéreztem. Sebaj. Ha lesz pénzem esküszöm megtanulok vezetni.
Múlt hétvégén voltam megint Londonban. Igazán jó volt, bár az idő valami pocsék volt. A legrosszabb, hideg, eső kurva nagy szél. Szerencsére szombaton (amikorra a London Eye volt betervezve) csak hűvös volt, úgyhogy azt szépen lenyomtuk. Érdekes volt, azt hittem jobban fogok parázni, de az igazat megvallva, kicsit sem paráztam. Nem tudom, hogy ez azért volt e, mert kinőttem a tériszonyom, vagy azért mert lekötött az, hogy azon bosszankodjak, hogy egy rakat gyerek is került a mi kapszulánkba akiknek a legnagyobb poén a buliban az volt, hogy Temze partján a mutatványosok között felfedeztek egy Mikiegeret és ennek örültek veszettül, gyakorlatilag egész végig.
Mi is kiszúrtuk Vader nagyurat azért:

Amúgy jó dolog a London Eye, már csak azért is érdemes kipróbálni, mert abszolút nyújtja azt az élményt, hogy érzed: Turistának lenni jó a világban. Onnantól kezdve, hogy átveszed a jegyed, te turista vagy, bekerülsz egy gépezetbe,a mi azzal indul, hogy beültetnek egy green boxba, ahol (ha kérde ha nem) csinálnak rólad/rólatok (ha többedmagaddal vagy) egy képet asszem egy éjszakai Londonnal a háttérben. Ezt a képet a SHOW után 10 fontért meg is veheted. Hát mi lemondtunk erről a lehetőségről, így ezt nem tudom nektek bemutatni, de biztos nagyon szép volt, mert az sem nagyon tudtuk, hogy mi történik, csak próbáltunk mosolyogni. (Mellesleg az "utazás" végén is készül egy kép, azon én a háttérben az ujjamat szoptam jelentem, úgy voltam vele, hogy legalább szerzek egy pár kellemes pillanatot annak a szerencsétlennek akinek az a munkája, hogy a nap végén áttekinti és kitörli ezeket a képeket. )Szóval a green box után beterelnek egy terembe, 3D szemüveggel felfegyverkezve, ahol kezdetét veszi a 4D élmény (nem elütés 4) a negyedik dimenziót a füst, a szappanbuborékok és az arcodba fröcskölt víz jelképezi. Tiszta szerencse, hogy amikor valami tüzes jelenet volt (asszem valami sárkánnyal) akkor nem pörzsölték le a szemöldökünk. Szóval megnézed a 3d filmet és utána beállhatsz egy újabb sorba, de ezúttal már a kerékhez. Oda szépen bepréselnek / löknek erre szakosodott kezek és kész. Akiket dobott a gép azokkal utazol. Mondom, mi egy családbarát kapszulát kaptunk. Íme egy nem túl jól sikerült kép a kapszuláról és az idegesítő útitársakról:

A London Eye után harapni akartunk valamit és itt következett a nap csalódása. Burgerre esett a választás persze, de most nem pubban, hanem gondoltuk elég lesz egy take-away burger, hiszen úgyis nemsokára megyünk Zéhez és főzünk. Ok. Bemegyünk, leülünk, "pincér" érkezik, mit kérünk. Én most halas burgerre vágytam, azt kértem, Z sima burgerrel próbálkozott. Pincérünk kérdezi krumplit kérünk e, mondjuk nem, esetleg salátát, esetleg nem (hiszen nem akartunk eltelni a burgerrel az esti paprikáskrumpli reményében). És itt jött a hidegzuhany: több mint 3 fontért a következőt kaptuk:

Egy zsemle, egy darab hallal / hússal. Szevasz. Se paradicsom, de egy nyamvadt uborka szelet sem. Máig nem tudom, hogy milyen titkos kézfogás vagy fejbiccentés kellett volna ahhoz, hogy a többi alkatrészt is megkapjuk. Asszem Z arca kifejezi azt, amit éreztünk:

Borravalót nem adtunk, megettük és távoztunk. Irány Zé pecója, ahol majd főzünk paprikás krumplit. Előtte vetünk még hozzá ezt - azt pl pirospaprikát (Z jelezte, hogy ő vett már egyet, de az csípős, de ezt én figyelmen kívül hagytam - ennek a továbbiakban még lesz szerepe) Szóval elkezdünk főzni, meg elkezdtünk borozni, és én töredelmesen bevallom, hogy életemben először főztem paprikás krumplit előtte reggel csekkoltam a neten, hogy hogyan is kéne nekiállnom, illetve, hogy mik az arányok, nagyjából. Minden ment simán, egészen úgy nézett ki, ahogy kell :

Aztán az első kóstolásnál jött a meglepetés: Te ez veszettül csíp. Igen, mesi (egyem a kis arany kezét) sikeresen összekeverte a paprikákat és nem azt tette bele, amit btw korábban ő maga választott ki  a boltban, neeem. Szépen beletette az egész üveg csípőset. Így kell ezt. Megmutattuk, hogy mi a magyar konyha. De udvariasan megették, bár szerintem már forralnak valami bosszút Z ellen.
Vasárnap meg szar idő volt, úgyhogy városnézés helyett leginkább szenvedtünk a hidegben.
De sebaj, megyek én még Londonba (ha Z engedi).
Más újság nincsen. Illetve olvastam Z blogjában, hogy esetleg elkezd dolgozni az időgépen (ne tévesszen meg senkit, én az idő-kibővítő készüléken dolgozom - BTW Aga és Gergő ti is előrukkolhatnátok már valamivel, Agának ha javasolhatok, akkor szerintem a kéj-robotra lenne nagy igény) Szóval támogatom, ha megvan kérlek feltétlenül szólj, két dolgot mindenképp el szeretnék intézni. Az első az lenne, hogy visszamennék arra a pontra, amikor drága szlovák lakótársam megvette az istenverte kongáit és felcipelte a tetőtéri szobájába. Itt szeretnék neki valami csapdát állítani, hogy elessen vagy bármi és neki nem kell, hogy baja legyen, de a kongák vesszenek. Megőrülök tőlük, pedig szegény fiú próbál nagyon finom lenni, nem gyakorol sokat, de nekem az a kevés is kibírhatatlan.
A másik dolog, amit elintéznék, hogy szólnék a kis-mesinek, hogy ne nagyon görcsöljön azon, hogy mindig minden helyzetben helyesen cselekedjen, mert isten láthatóan nem oszt piros pontokat. Nem kell vadulni, legyen csak kedves jó gyerek, de ne feszüljön. Felesleges.
Amúgy elmerengtem azon is, hogy ha Z kifejleszti az idő gépet én meg elkészülök az időkibővítővel, akkor a kettő fúziójával akkorát kaszálhatunk, hogy az kifejezhetetlen. Most mindenki szépen hunyja le a szemét és képzelje el azt a pillanatot, amikor igazán boldog volt (perverzek a legrosszabbat is elképzelhetik) és most képzeljük el, hogy ez a pillanat vagy perc vagy óra vagy bármi végtelen sokáig élvezhető lenne a maga valójában (és nem egy hideg majdnem mozdulatlan emlékképként) és most legyünk őszinték, mennyire mélyen nyúlnánk a zsebünkbe, hogy ez meglegyen.
Ugye-ugye.
Dől a lé. Érzem.
De addig is - míg mi ezen szorgoskodunk - mindenki igyekezzen gyűjteni ezeket a perceket, amiket aztán majd kibővíthet.
xxx