Ez az egyik olyan szó, amit a leggyakrabban hallok, vagy mondok ki itt. Ehhez tartozik még az "excuse me", a "that's all right" a "cheers" és a "no problem". Valamit természetesen, a hogy vagy jól vagyok, hogy vagy megvagyok és ezeknek végtelen sok változata. Már megszoktam, használom őket, nem jövök zavarba sem a kérdéstől és válaszolni sem esik nehezemre.
De tényleg sajnálom a sorozatos eltűnést, nem tudatos. Csak egyszerűen néha nem megy az írás. Meg aztán elég sűrűn beszélek sokatokkal, és ettől úgy érzem MINDENKI tud MINDENT már, nem maradt miről írnom.
Szóval nem könnyű műfaj ez, ez a lényeg.
I'm good. Ezzel kezdeném, az élet szépen beállt (úgy is mondhatnám, hogy beszürkült, de az olyan negatívan hatna) itt is. Nap nap után, munka, szórakozás a barátokkal, mindennek van forgatókönyve, minden nagyjából ugyanúgy zajlik. Közben kilenc hónapos lettem itt. Azt hiszem eszembe jutott aznap, de semmi extra nem volt. Ez is olyan, mint egy párkapcsolat. Az elején napra, órára pontosan tudod, hogy mióta vagytok együtt, bármikor, bárki kérdezi tudod. Aztán, ahogy múlik az idő, már csak a hónapot tudod, X hónapja. Persze ez általánosítás, de értitek mire gondolok.
A Range még mindig hallgat, nem ajánlottak semmit. Már úgy vagyok vele, hogy lehet, jobban örülnék, ha nem is tennék. Nem utálom, meg nincsen nagy bajom vele, de néha fárasztó és unalmas a négy óra egy helyen. Szóval azt hiszem, ha nem ajánlanak semmit, akkor azt tekinthetem egy jelnek, hogy januárban visszatérve, kezdjek el mást keresni. A mást úgy értem, hogy más jellegű munkát. Persze tisztában vagyok a korlátokkal, ugyanakkor azt érzem, hogy képes vagyok tovább lépni. Magabiztosabb vagyok, és miért ne próbálhatnám meg. Tök jó lenne egy kávézóban dolgozni, vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Meglátjuk.
És igen, pontosan egy hónap múlva begördül a buszom a Népligethez Juhuuuu. Alig várom. Már gyűjtöm a terveket, hogy miket fogok enni, inni, hogy mennyi mindent fogok csinálni. Tegnap Francesconál voltunk vacsizni (főzött mindenféle olasz cuccot, nagyon király volt) és ott volt egy olasz barátnője Serena, aki először azt hitte, hogy francia vagyok (nem az akcentusom miatt, hanem szerinte úgy nézek ki, mint egy francia....na ezt sem mondták még nekem), de amikor mondtam neki, hogy nem, magyar, akkor teljesen felderült az arca, hogy mennyire szereti az országom, hogy mennyire király hely Budapest. Akkor azért éreztem, hogy oh igen, Budapest. Az én városom. Jó volt hallgatni, ahogy lelkesen beszél a budapesti élményeiről. Általánosságban nem szoktam honvágyat érezni. Hiányoznak emberek, de úgy globálisan nem érzem azt, hogy Budapest vagy Magyarország hiányzik. De amikor valakivel beszélgetek Budapestről, vagy a Balatonról, akkor az mindig picit fájdalmas is. Mert érzem, hogy oh igen, az én városom, az én tavam. :)
Amúgy ez a hétvége a kajálásé. Tegnap mi mentünk vendégségbe (Sarah és én), ma meg mi főzünk. Sarah készít roast dinnert (ami a múltkor is volt) én meg megpróbálkozom a "fudge" nevű csodával. Brutál cukros, csokis édesség. Ha sikerül otthon is csinálok majd (bár karácsonykor erre van a legkevésbé szükség....).
Ami a lakóközösséget illeti lett egy szlovák lakótárs, Ondrej. Már van egy ideje, több mint egy hónapja (ebből is látszik milyen rég írtam). 21 éves, az egyetemre jár, pszichológiát tanul. Nincs vele baj, normális, csak nagyon fiatal. Az együttéléssel vannak zökkenők, mert néha elveszi / elhasználja a cuccainkat és a mosogatás sem az erőssége, de nem bosszankodom, mert az egyik dolog, amit itt szépen megtanultam, hogy ha gondom van, akkor nyissam ki szépen a pici számat és mondjam. Szóval elmondtam neki, hogy ezt ne tegye, vagy ne így. kérjen, vagy kérdezzen, de ne tekintse úgy, hogy ami az enyém az az övé is stb.. Asszem megértette.
Cristina meg hamarosan elköltözik. Meglett a vizsgája, dolgozhat fogorvosként itt is, és egy másik városban (messze innen) van egy nagy spanyol fogorvos kolónia (köztük a volt barátja) és szereztek neki fogorvosi munkát ott. Ő meg nyilván megy. Még nem tudni pontosan mikor, mert valami regisztrációs számra vár, amit nyilvánvalóan vogonok adnak ki, de valamikor decemberben, vagy januárban elköltözik Colchesterből. :(
Most, hogy így belegondolok laktam már együtt angollal, mexikóival, románnal, szlovákkal, ausztrállal, fél amerikai fél olasszal, spanyollal és ki tudja mik jönnek még. Van, amiből barátság lett, valamiből jó haveri viszony, és van amiből semmi, csak egy szép emlék. :)
