Az oroszok már a spájzban vannak...

Most már tényleg mindjárt itt a karácsony. Holnap után jön a "céges karácsony". Semmi másról nem lehet beszélni emberekkel az iskolában, kizárólag erről. Ki mit fog viselni, ki kivel megy, ki mikorra foglalta a taxit stb.. stb.. Tiszta szerencse, hogy a kaját még szeptemberben el kellett dönteni. (De természetesen már látom magam előtt, hogy kik lesznek azok, akik a "jaj bárányt kértem, pedig most inkább pulykát ennék" kezdetvel fognak előállni.
Én is elmentem egyik nap ruhát nézni a nagy eseményre (ezek annyit beszélnek róla, hogy aggódni kezdtem a ruhatáram miatt), rettenetes volt. Úgy találtam, hogy itt két választásod van ruha tekintetében. Öltözhetsz rendesen bálkirálynőnek, illetve egy csillogó prostinak. Slussz. Vagyis ez nem teljesen igaz, vannak szép ruhák, de olyan áron, hogy én azt tuti nem adom ki egy ruhára, amit aztán soha többé nem lesz hova felvenni. Így én szépen vettem egy nadrágot, egy szoknyát és két blúzt (charity shopban vásároltam, így az összköltségem 12 font volt) és majd szépen kitalálom aznap, hogy melyiket veszem fel. Részemről a téma lezárva.
A mi kis karácsonyunk is szépen alakul. Bár a nulláról kellett felépítenem. Egy díszünk, semmink nem volt. DE az egyik (ha nem az egyetlen) előnye annak, hogy itt decemberben elkezdik a karácsonyt, hogy mostanra MINDEN fillérekbe kerül. Így vettem tegnap negyedáron 1.70es fát. :) Megvannak a díszeim, az égőim is. Az egyetlen bosszantó ügy, hogy bár árulnak igazi fát, talpat hozzá már nem. (Itt mindenkinek műfenyő áll a nappalijában). Felkutattam minden boltot, de semmi. Végül online rendeltem egyet, és most izgulhatok, hogy ideérjen időben (elvileg nem lesz gond) és ez az egyetlen dolog piszok drága volt.
Tegnap mondom a kollegáknak, hogy milyen jó vásárt csináltam a fenyővel. Reakció:Nekem még soha nem volt igazi fenyőm. (Kolléga 40 éves...) Másik kolléga: Nekem sem. (62 éves...) Komolyan mondom a 24-ei fa állítással és az igazi fenyő mániámmal forradalmárnak érzem magam.
Na a szenteste az nem lesz már ilyen szép rendhagyó.
Mesi szentestére készül a bolond lánnyal (Sarah), a böjtölő szerzetessel (David) és egy meglepetés orosz házaspárral (Timur és kedves neje - azonnal eszembe jutott Timur és csapata) akiket senki nem ismer, Sarah tanítványa a pasi, és pont erre utazgatnak majd, és hát miért is ne ugranának be. A dolog desszertíze pedig az, hogy Timur beszél kicsit angolul (de olyan szellemben, hogy mondta neki Sarah, hogy van egy macskája, mire Timur: Ohhhhh I love pussy cats. ) de kedves neje nem. Szóval örömmel várom az oroszom fejlődését.
Illetve (vallásos ünnep révén) vallási tekintetben itt lesz Sarah, a spirituálisan csellengő, David, aki brit létére az orosz ortodox egyházhoz tért meg, és a kedves oroszok, akik amúgy muszlimok. :))
Asszem én már délelőtt a sütés - főzés - fadíszítés tengelyén meglepem magam egy üveg porttal (vagy stílusosan egy üveg sherry-vel) és erősítek az estére. Ittasan amúgy is jobban főzök. :)
Szóval Dzsudi barátnőmtől kapott szép idézettel szólva: "Az ünneplés csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne." (Hans-Georg Gadamer) kívánok nektek is jó készülődés, és ti meg kívánjatok nekem sok szerencsét. :)
xxx