2011. április 6., szerda

Kolónia

Másfél hónap. Ennyi kellet, hogy megtaláljuk a magyarokat Colchesterben (vagy inkább, hogy ők találjanak meg minket). Még a múlt hét pénteken gyanútlanul vásárolgattunk a Sansbury's-ben és épp megállapítottuk, hogy na már több mindent nem vásárolunk, amikor a hátam mögül a következő mondatot hallom: "Nem is olyan sok az." Így magyarul. Nagyon meglepődtünk, hátrafordulunk, a biztonsági őr volt. Aki magyar. Máténak hívják. Vicces érzés magyarral találkozni, alapvetően idegen, de közben meg mégsem. Kiderült, hogy vannak más magyarok is itt, kb nyolcan, és minden hónap első vasárnapján tartanak összejövetelt, amire Máté kedvesen meg is hívott minket. Így velünk már tíz főre duzzadt az itteni magyar kolónia. El is mentünk vasárnap a The Playhouse nevű pubbba (ami korábban színház volt, és a berendezés ezt őrzi is), kellemes hely. Nagyon kedvesek voltak új magyar barátaink. Nem vitték túlzásba a kérdezősködést, nem traktáltak érdektelen információkkal, viszont felajánlották, hogy ha kérdésünk van akkor nyugodtan keressük őket. Kedves, kiegyensúlyozott "magyarkák", ez jött le róluk. Van köztük orvos is, van olyan, aki konyhán dolgozik, tényleg nagyon vegyes társaság. Kor tekintetében is, például idősebbek mint mi, ami engem valamiért meglepett, olyan harminc és negyven közötti pasik. Persze foglalkoztatja őket is az otthoni helyzet és, ahogy figyeltem képben is vannak az otthoni történésekkel. Meglepte őket, hogy Budapestről jöttünk, azt mondta az egyik srác, hogy az már régen rossz, ha Budapestről is jönnek el az emberek. Ezen inkább csak kedvesen mosolyogtam, és nem kezdtem el magyarázni a kis lelkem, hogy én nem azért mert nem volt munka, vagy mert a pénz volt kevés, hanem a kalandvágy, meg az élet....Jobb ilyenkor csak mosolyogni. Pontosan nem tudom, hogy ki mennyi ideje van itt, de régi motorosoknak tűnnek. (Jó magyarhoz híven kérdezni nem mertem, szépen válaszolgattam a kérdésekre és nevettem a vicces történeteken.)
Kellemes este volt, jobb mint vártam.
Kis házunk táján óriási változások vannak. Azt nem tudom írtam e, de Amy felköltözött a szomszédunkba (kisebb szoba, olcsóbb). Szépen kifestette és igazán lovely szobát faragott abból a kis lyukból. A mexikói pár pedig elköltözik :(. Nem értjük pontosan, de mintha Sarah-nak lenne egy másik háza és oda mennének át. Úgyhogy - ha minden igaz - jelenleg négyen lakunk a házban. Kíváncsi vagyok kik jönnek majd az üres szobákba (remélem jönnek majd idővel, mert nem lenne király négyen osztozni az egész rezsin..) Bízom benne, hogy kedves népek:) 

1 megjegyzés:

  1. Hahó MS!
    Csak a poén kedvéért írom le, hogy pár hete Madridban, amikor felkúsztam a félkerületnyi metróállomásból tájékozódni, megszólítottam angolul egy biztonsági őrt, aki angolul nem tudott, én meg spanyolul nem, és akkor kerestünk közös nyelvet; úgysem hiszed el, a pasi magyar volt. Erdélyi ugyan, de akkor is magyar! Such is life... ott vagyunk minden km-kőnél.
    Türelem, itt a jó idő, rezi lenni kici...
    (Örzse)

    VálaszTörlés