How are you?

Hihetetlen, de az angolok tényleg nyomják ezt a hogy vagy ma? minden ok? kérdéseket a köszönés mellé. Ez a mi magyar lelkünknek nagyon furcsa. És nekem meg a kezelése is gondot okoz. Mivel valahogy soha nem tudok rá válaszolni. Néha már jó előre megtervezem, hogy most gyors leszek és én teszem fel a kérdést előbb, de ez eddig még soha nem sikerült. :) Valahogy mindig lemaradok és nekem csak az jut, hogy "I'm fine, thank you" és ha ügyes vagyok, akkor oda bírok még szúrni egy "And you?" kérdést. Nem hangzik nagy problémának - és nem is az - mégis tudok rajta szorongani. Mert néha nincs alkalmam visszakérdezni, mert mondjuk a másik már elrobogott vagy valami és most nem tudom eldönteni, hogy mekkora gyökér is vagyok tulajdonképpen, hogy ezt az udvariassági formát nem tartom rendesen. Továbbá az is aggaszt, hogy vannak, akik hosszabban válaszolnak erre a kérdésre, én meg mindig csak egy mondatban. :) Ja és a legnagyobb parám az az, ha az Audiban futok össze valakivel, aki ott dolgozik. (Néha van ilyen, eddig két öltönyös alakot ismertem meg. Az egyiket Briannek hívják, a másikat Robertnek, mindkettő munkamániás és a legváratlanabb pillanatban tudnak megjelenni, hogy ők csak egy kicsit dolgoznának.) Szóval, ha ők megkérdezik, hogy hogy vagyok, akkor visszakérdezhetek e én is? Nem tudom eldönteni, hogy a kis takarítónő érdeklődhet e a hogylétük felől.
Amúgy ma megkaptam az első angol fizetésem!!!!:))) Juhhuuu. Ugyanakkor, ami furcsa, hogy nem vonta tőlem sem adót, sem semmit. Ami most generál egy kört, amíg kiderítem, hogy miért is nem, illetve mivel dolgozom ezt a bankban is jeleznem kell (a saját érdekemben, mivel így majd jobb konstrukcióra válthatok) illetve el kell intéznem a tetű Home Office regisztrációt, ami nem mellesleg egy drága procedúra (90 fontot kell fizetnem azért, hogy nyilvántartásba vegyenek.......). Szóval ismét várnak rám nagyszerű ügyintézési körök.