Költözöm

(autóra hordják mindenem...) Na jó, autó nem lesz. Gyalogos költözés lesz. De hogyan is kezdődött. Múltkor már megpendítettem itt a blogon, hogy költöznék, főleg miután kiderült, hogy Sarah is elmegy. Pénteken kaptam egy mailt az egyik flatshare oldalról, ami az új hirdetéseket tartalmazta. Azért ezeket mindig átfutom, nehogy valami tutiról lemaradjak. Volt egy hirdetés, ami szimpi volt, megnéztem hol van a ház, ki a kontakt, és erős lett a gyanúm, hogy ez Sarah hirdetése. Írtam neki egy mailt, hogy hey ez a te hirdetésed? Visszaírt, hogy igen. Én meg lecsaptam rá. Nincs messze, tehát a meló helyek sem kerülnek messze, végül is nem idegenek közé megyek, ott lesz Sarah is. Elmentem megnézni a házat, nagyon kedves kis ház, három szoba van benne, az egyikben lakik Sarah, a másikban egy Jess nevű lány, aki Ausztráliából jött, és a harmadik szoba lesz az enyém. Tisztaság van, van egy helyes kis kert (itt is van kert, de az nincs rendben tartva, szóval nem nagyon járok ki oda), egyszóval csodás. Eldöntöttem, hogy költözöm. Olyan jó érzés ott lenni, a szobán is azt érzem, hogy igen, ez az én szobám. Pénzben olyan 20fonttal leszek beljebb, plusz itt fix költségek vannak, mindig ugyanannyit fizetek (és nem fordul az elő, hogy azért kell súlyos pénzeket fizetnem,mert kijön egy horror számla azért, mert valaki éget minden villanyt stb...) Szóval nagyon boldog vagyok, jó érzésem van a házzal az emberekkel kapcsolatban. Azonnal meghívtak egy vacsorára szombat estére. Ez volt az első igazi angliai "going out"-om. Amikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt, de úgy voltam vele, hogy maximum lelépek, ha nem érzem jól magam, illetve kb úgy képzeltem, hogy olyan lesz, mint egy filmet nézni felirat nélkül (kb olyan volt:))). A vacsi rendben volt, ott volt Sarah, Jess és egy Franceco nevű pasi, aki valami nyelvzseni, öt nyelven beszél. Jól esett azt látni, hogy az angliai baráti összejövetelek pontosan olyanok, mint otthon. Még a témák is ugyanazok. Férfi-nő téma, kivel mi van ebben a témakörben, hiszünk e az afrodiziákumokban? Ha egyszer megcsal a párod az miért olyan megbocsájthatatlan? Honnan tudod azt, ha valakivel már nem akarsz többé együtt lenni? Ja és jelentem tanítottam magyar szót, igaz nem olyan extrát. Szóba került, hogy hol hogyan nevezik azt, aki nagyon jól néz ki, Amerikában inkább azt mondják, hogy "hot", és azt Angliában is használják, de Sarah azt mondta, hogy ő annyira nem szereti ezt a szót, mert olyan olcsónak hangzik (ezzel egyetértek), na és akkor jött a kérdés, hogy mi Magyarországon, hogyan mondjuk, ha valaki "hot", kínomban azt bírtam kisütni, hogy dögös (bár Agával megvitattuk, hogy ezt a szót már szinte senki nem használja, de nekem csak ez jutott eszembe) ez nagyon tetszett nekik, azt mondták, hogy nagyon egészséges hangzása van. Úgyhogy azt este hátralevő részében nagy boldogan mondogatták - dögös.
Igazán kellemes este volt, igyekeztem részt venni a beszélgetésben, de persze én beszéltem a legkevesebbet (de én sikernek könyvelem el, hogy tudtam követni a beszélgetést és néha hozzá is szóltam, nyilván alakul majd ez is.) De tényleg nagyon barátságosak voltak, amiatt egy percet sem szorongtam, hogy nem ismerem őket.
Vicces volt, mert Sarah feltette azt a kérdést nekem, hogy ha választhatnék, hogy hol éljek, akkor mit választanék. Mondtam neki, hogy ez nehéz kérdés, mert olyan sok helyet még nem ismerek, de amikor eljöttem ide, akkor azt gondoltam, hogy én Angliába való vagyok. Erre bőszen helyeselt, hogy igen, ő is úgy látja, hogy én egy kiköpött angol vagyok. A kinézetem, a humorom, minden olyan. :) Ezen nagyon nevettem, de rettenetesen jól is esett. Amúgy én is tapasztalom ezt valamilyen szinten, mert például az utcán nagyon sokszor megállítanak, hogy útbaigazítást kérjenek tőlem, vagy megszólítanak a könyvtárban, hogy hogyan kell használni az Internetet. Vannak ilyen tapasztalataim. Persze az "angolságom" addig tart, amíg meg nem szólalok. Akkor minden kiderül. De ez meg egy jó alap arra, hogy folytatni lehessen a beszélgetést, mert a másik fél (ha olyan kedve van) akkor azonnal lecsap az akcentus kérdésre, és megkérdezi, hogy honnan való. Legutóbb tegnap futottam bele egy ilyen beszélgetésbe a Sainsbury's-ben, ahol egy indiai bácsi állított meg azzal, hogy ő ismer engem. Aztán miután kiderítettük, hogy nem sajnos nem, kicsit beszélgettünk, hogy honnan jöttem stb... Mikor mondtam neki, hogy Magyarországról tudta, hogy miről beszélek. Mondta, hogy Balaton meg Budapest. Nagy büszkén mondtam, hogy igen, hogy ezek "decsodás" dolgok. Majd ezek után a pénztárnál elkérték a személyim, mert vettem egy üveg bort az esti bulira és itt Angliában az a rendszer, hogy ha nem nézel ki 25-nek, akkor igazolnod kell, hogy mennyi idős vagy. Mondtam a nőnek, aki persze sűrűn elnézést kért a macerálásért, hogy ugyan-ugyan ez nagyon hízelgő. :)