Keep myself busy

Nos igen, a "keep myself busy"programom keretében a hétvégén Ipswich-be látogattam. Szabi barátom lakik ott. Ő azt állítja, hogy Colchester nagyobb, mint Ipswich. Én nem tudom. Colchester szebb az biztos. (Ebben egyébként egyetértünk). Amúgy Ipswich-ből is van egy ott-ragadtam történetem, szintén 2009-ből (úgy látszik én mindig ott ragadok valahol..... és még csodálkoztok, hogy nem szeretek utazni). De az nem volt annyira drámai, csak Julival vesztegeltünk pár órát a buszpályaudvaron, mert a busz, aminek jönnie kellett volna, nem jött. És mindezt az egyetlen olyan napunkon, amikor Simonka (Juli kisfia) nélkül mentünk el, és együtt izgultunk, hogy mikor lesz busz, és ugyan ami a következőnek ki van írva az valóban lesz e. De jött és mi végül éjszaka hazaértünk. 
Ipswich nincs messze, 20 perc vonattal (most vonatoztam), amire szinte már leülni sem érdemes a magamfajtának. De azért leültem, lássák, hogy tudom én, hogy ez egy vonat és nem a londoni metró. A városról szintén nem tudok sokat mondani. Valamivel "modernebb", mint Colchester (ami ugye a legrégebbi angol város) és inkább "multikulti". Úgyhogy a kulturális kitekintés és a gasztroturizmus jegyében egy török "take away"-be vetett minket a sors. (Nem mintha otthon ne láttam volna elég kebabot, de így szebben hangzott). Én igazából sült krumplit akartam enni (tudom....tudom....akkor miért nem mentem olyan helyre, a válaszom egy durcás csak) úgyhogy csirkés kebabot kértem sült krumplival (ami amúgy az extrák között szerepelt, tehát általuk ételnek nem tekintett valami, amit csak valami mellé kérsz pluszba)

  Itt amúgy már egy picit beleettem, mert elfelejtettem, hogy dokumentálnom kell. De a lényeg látszik. Finom volt, de még mindig a burger a nyerő. Miután jóllaktunk, megérkezett Szabi haverja Csaba (vele már duplájára nőtt az ipswichi magyar ismerőseim száma) vele dumálgattunk, és az est zárásaként betértünk a Groove nevű szórakozóhelyre. A hely, amúgy igen jó volt, mindig hiányoltam otthonról az ilyen helyeket, ahol régebbi zenékre mindenféle ember táncol. (Itt szeretném Aga számára felidézni a hatalmas bulizásunkat DJ Paplan muzsikájára, na ez kb olyan volt, már ami a hely hangulatát illeti.) Vasárnap szépen hazavonatoztam, dolgoztam kicsit és megfáradtan hazatérve várt a meglepetés. Sarah roast dinnert készített. Be tudom mutatni ezt is, mert mivel Sarah azt mondta, hogy ez most pont úgy néz ki, mint egy tipikus sunday roast dinner, úgy éreztem emléket kell neki állítanom:

Én nem tudom, hogy miért - lehet hozzászoktam az itteni ízekhez- de ezt most kifejezetten finomnak értékeltem. A "kenyérszósz" is nagyon meggyőző volt (a tányér szélén látható, gyanúsan krumplipürének néz ki, de nem az). Úgyhogy vasárnap is jóllakattam magam.
Ami az egyéb ügyeket illeti, új munkám még mindig nincs, nem is láttam semmi olyan hirdetést, amire úgy éreztem, hogy alkalmas lennék, így nem is jelentkeztem az elmúlt héten sehova. Még nem parázom nagyon ezen, persze jó lenne ha jönne valami, de a jó hír az, hogy ez holnap is lehet, vagy azután.
Egyébként újra rekordokat döntögetek gyaloglásban, mivel spórolni akarok a buszjegyen, mivel egészséges és mivel mostanában nemigen siketek sehova. Tehát azt a taktikát folytatom, hogy munkába menet busszal megyek (hogy el ne késsek) és hazafelé pedig szépen gyalogolok. Ez némelyik napon, pl szerdán és pénteken több óra elfoglaltságot jelent.
Most hétvégén nem megyek sehova, maradok szépen a kis városomban, szombaton - ha minden igaz - megyek az East Hilli házba, Emily hívott meg vacsizni. Vasárnap meg a colchesteri magyarokkal találkozom (csak, hogy ne teljen el hétvége magyar szó nélkül:)))
Azután nem tudom, az még messze van.
xxxxx