2012. január 22., vasárnap

London London

Igazából itt élek Londontól nem messze közel egy éve és még egyszer sem látogattam el oda. Szóval számomra London egy 13 éves koromból derengő egynapos kirándulás emlékfoszlánya, illetve a Liverpool Street és a Victoria közötti metrószakasz. (Nem elfelejtve azt az élményt, amikor két éve Katival Londonban rekedtünk egy éjszakára mert a gépünk késve indult, így késve érkezett és így mi is lekéstük az utolsó vonatunkat, amivel mentünk volna tovább. Feledhetetlen élmény volt, amit ezúton is köszönök a WizzAir-nek és szeretném megköszönni a Liverpool Streeten található McDonald's "étteremnek", hogy hagytak minket ott átvészelni az éjszakát a többi csövessel együtt.) Szóval számomra London kb ennyi volt.
De az élet idén azt is dobta nekem, hogy az egyik legjobb barátom (aki Z álnéven kommentelget ide, igen te ott, borzongj bele, én téged az egyik legjobb barátomnak tartalak) Londonban van egy fél évig. Így felkerekedtem, vettem buszjegyet és szépen elutaztam Londonba.
Kezdem megszokni a buszozást. Illetve a 27 órás buszút után már semmi nem tűnik hosszúnak. Két óra. Mi az? Semmi ugye? Plusz itt erre mifelénk, mintha az nem lenne szempont, hogy "költséghatékony" legyen a közlekedés. Ez igaz az itteni tömegközlekedésre, de ezekre a távolsági járatokra is. Nincs tömeg, általában mindenki magában üldögél. Persze erre is rá kellett cáfolnia az életnek, mert most London felé kaptam magam mellé egy nénit. Már amikor felszállt tudtam, hogy le fog mellém ülni. Nem azért mert nem volt hely, hanem mert lusta volt hátrébb menni, és a közelben én voltam a legszimpatikusabb figura. Leült mellém, az ölembe dobta a táskáját, ahogy azt kell szépen a rendnek megfelelően, majd elkezdett keresztrejtvényt fejteni. És micsoda illatfelhő volt körülötte.......ez volt a gratis azt hiszem.
London nekem még mindig nem a csoda, pedig általában rajongok az angol dolgokért. De London nekem még mindig csak egy város. Lehet, hogy az igazi arcát még mindig nem láttam. Talán legközelebb ha több időt töltök ott.
Nem tudom, hogy ki mint vélekedik, de nekem az a meglátásom, hogy Londonban élni olyan, hogy dolgozol valahol, utána megpróbálsz valahol a melóhelyed közelében lakást/szobát szerezni és mivel rengeteget kell dolgoznod, hogy sok pénzed legyen hiszen az élet Londonban nagyon drága, nagyjából ezt a távot teszed meg minden nap, esetleg van némi szociális életre lehetőséged és ennyi. Szóval, hogy valójában a legtöbben abban a körzetben léteznek, ami a munkahely és az otthon között zajlik. Ha szerencséd van ez a kb központban van, ha nincs hát nincs. Persze ismétlem, hogy mondom ezt úgy, hogy eddig egyetlen éjszakát töltöttem Londonban egy mekiben.
Igazából nekem egy vágyam volt (és ehhez nem kellett volna Londonba mennem) burgert akartam enni egy pubban és cidert inni hozzá. Sajnálom, én ilyen barbár vagyok, adjanak enni, adjanak inni és utána meglátjuk. Szóval mi is sétáltunk kicsit, aztán találkoztunk egy Anna nevű lánnyal, aki egy ismerősöm ismerőse, és így hármasban szépen beültünk egy pubba.
Természetesen akaratlanul is elsétáltunk egy-két látványosság mellett mint pl a Buckingham Palace vagy a Paccadilly Circus, de előbbi nekem egy csak egy ház, az utóbbi meg egy fényújság és két szobor - vessetek meg, de így éreztem, így ezekről képet nem is készítettem, akit érdekel keressen rá a google képkeresőjében, én nem akartam ugyanazt ugyanabból a szögből lefényképezni. (Nem beszélve azokról a roppant vicces képekről, amikor valaki a távolság optikai csalódását kihasználva olyan képet készít, mintha a kezében tartaná a palotát....)
Lefényképeztem ellenben a burgerünket. Csodálatos volt. Ez az egyik olyan dolog, amit itt nagyon nagyon tudnak csinálni. Pubban burger kihagyhatatlan. Ajánlom mindenkinek.
Íme:


Elsőre kicsinek tűnt, de meg kellett vele küzdeni. Nem adta könnyen magát, de legyőztük. :)
Szóval ez van velem dióhéjban, illetve megnyugtatásként szeretném közzétenni (amit eddig is tudtunk), hogy kaptam egy levelet attól a cégtől, ahol interjún voltam, hogy sajnos nem volt sikeres a jelentkezésem. Sebaj. Majd a következő.
Puszilok mindenkit.
xxxx

3 megjegyzés:

  1. Apám, én még mindig nyögöm azt a kocsikerék méretű hússzeletet a burgerből! De megmutattuk nekik, hogy mi állunk a táplálkozási lánc csúcsán.
    Legközelebb pedig remélem el tudlak már szállásolni a szobámban!

    VálaszTörlés
  2. Azok a krumplik, azok milyen guszták...

    VálaszTörlés
  3. Amúgy meg örvendek, hogy épp az ez előtti postod commentjében utaltam arra, hogy mennyire rajongasz az idősekkel együtt utazni. Tiszta szerencse, hogy most is kikaptad azt a nénit.

    VálaszTörlés