mézesbödön, lukas lufi

Hát sziasztok!
Sok dolog történt, itt járt a kiscsalád (két tagja) volt mesi szülinap, volt charlie szülinap, és lassan a tavasz is megérkezik. Képtelen lennék mindenről részletesen beszámolni. Anyuék látogatása nagyon jó volt, remélem jönnek még, meg jönnek mások is. Nagyon furcsa abba belegondolni, hogy azáltal, hogy ők itt jártak van élő bizonyítéka ennek az egész életnek, amit én itt művelek. Nehéz megfogalmazni, hogy mire gondolok, de talán értitek. Azáltal, hogy itt járt két ember és látta az szobám, az embereket körülöttem visszavonhatatlanul bizonyossá és valóságossá vált az egész. Szóval van bizonyíték arra, hogy nem magyarországi padláson bujkálva szkájpolok és csetelek veletek. :)
A szülinapom mindent összevetve nagyon szépre sikeredett. Egyrészt azért mert anyukám és a testvérem pont azon a napon érkezett és így mégis családi körben érhetett a nagy 3-0. Másrészt aznap reggel munkából hazafelé sétálva a városban először összefutottam Sarah-val, majd pár lépéssel később Emily-vel és utána még Francescoval is. Hihetetlen élmény volt, hogy megyek az utcán a szülinapomon egy alapvetően idegen országban, egy idegen városban és mégis jönnek szembe ismerősök, akik tudják, hogy ki vagyok, akik tudják, hogy szülinapom van és megölelgetnek és mosolyogva boldog szülinapot kívánnak. Miközben jöttem haza ráeszméltem, hogy mennyi minden megváltozott egy év alatt. Hogy tavaly is itt ünnepeltem már a szülinapom, de akkor még senkit nem ismertem itt, és most meg.... nem magyarázom. Értitek.
Aztán persze elmúlt a szülinap, és anyuék is elmentek, tehát nekem is vissza kellett térnem a mindennapokba. A héten valahogy úgy alakult, hogy nagyon sokat bicajoztam és nagyon sokat gyalogoltam, a buszt azt hiszem egyszer használtam csak. A bicaj és a gyaloglás egyik legnagyobb előnye, hogy pontosan tervezhető, tudod, hogy mennyi idő alatt teszel meg egy távot és nincs olyan, hogy egy járat kimarad, késik vagy bármi. Ez nagyon nagy kincs. Persze a bicaj is jelent kötöttséget és ezt keservesen meg is tapasztaltam a héten. Szerda este (az egyik leghosszabb napom) esett az eső, de veszettül. Utálok esőben bicajozni. Miközben dolgoztam folyamatosan csekkoltam az eső állapotát és győzködtem magam, hogy nem baj mesi, angliában vagy, itt is esik az eső, hozzá kell szokni ehhez is. Így feltuningolva este kilenckor - munkám végeztével - kiléptem az ajtón és jöjjön aminek jönnie kell. Felszálltam a bicajra és csodák-csodája elállt az eső. Éljen - gondoltam én - iszkiri haza. És akkor jött a meglepetés, pár méterrel arrébb egyszerűen elszállt a fékem. Nem részletezem, hogy mi történt - részint mert én magam sem értek hozzá - a lényeg annyi, hogy valami kilazult és néha fékezett akkor is, amikor erre nem volt igény, máskor meg hiába nyomtam neki, ignorálta a fékezési igényem. És igen, ilyenkor nincs mit tenni. Nem hagyhatod ott csak úgy a jószágot, hogy oké, majd holnap eljövök érte (lehet, hogy meg lehetett volna tenni, de bennem él a magyar bizalmatlanság) szépen haza kell tolni, akkor is ha este van, akkor is ha hideg van.
A másik dolog, amiért szeretek gyalogolni és bicajozni (az evidens spórolási szemponton kívül), hogy gyaloglás és bicajozás közben van időm és alkalmam megcsodálni a dolgokat. Egy szép utcát, az ég kékjét (már amikor az idő engedi) bármit. És ez nagyon jó. Éppen ezért új projektet alapítottam, amit most ezennel át is adok nektek.
Létrehoztam egy oldalt :
http://www.fotolog.com/thehungarian/
Ide minden nap fel fogom tenni a "nap képét", azt a valamit, amit én aznap szépnek, viccesnek, szomorúnak bármilyennek láttam. Egyrészt, hogy motiváljam magam arra, hogy nyitott szemmel járjak, és emlékeztessem magam arra, hogy mennyi szép dolog vesz körül minket. Másrészt, hogy ezt nektek is megmutassam. Remélem nem hal be a nagy tervem azonnal. Igyekezni fogok. Jelenleg lelkes vagyok.
(Amúgy a linket megtaláljátok a blogom bal oldalán, az egyéb oldalak címszó alatt is).
Legyen benne örömünk!
Puszillak benneteket és várjuk együtt a tavaszt!