Munkás élet

Eltelt az első munkás hetem. Már látom mindkét munka szép és árnyoldalát. Egyrészt a takarítás valóban tudomány. Nem csak a dolgok sorrendje a fontos, hanem vannak mindenféle szerek, amiket használni kell, de hogy melyiket milyen formában az már nem világos. Pl a mai napig nem tudom pontosan, hogy amikor benyomom a Domestos szerű löttyöt a klotyóba akkor azt utána le kell e húznom, vagy hagyjam hatni és mennyi ideig. Jelenleg azt művelem, hogy belenyomom, hagyom kicsit és mielőtt késznek nyilvánítanám a mosdót lehúzom.
A sulis melóban az a jó, hogy emberek között vagyok, akik megszólítanak, kérdezgetnek. Általános kérdés, hogy honnan jöttem. Mikor elmondom, hogy Magyarország, akkor a válasz egy kedvesen csodálkozó Áhhhh. Eddig egy tanárnő volt, aki szerintem el tudott helyzeni a térképen (mellesleg ő azzal indított, hogy nagyon lovely az akcentusom, honnan jöttem), de ő is csak azért mert a lánya barátnője magyarul tanul (ezen nem kicsit lepődtem meg) és azt is mondta, hogy nagyon szereti Budapestet. Mondtam, hogy igen Budapest csodás. Ami a sulis melót nehezíti, hogy a porszívóval mindenféle tereptárgyakat kell kerülgetnem, törpe asztalokat, törpe székekkel és gyakran a törpe asztaloknál törpe székeken üldögélő, teázgató tanárnőket. Én mindig rettenetesen zavarba jövök ilyenkor, mert ösztönösen azt érzem, hogy zavarom őket, pedig csak a munkám végzem és ők sosem szólnak semmi rosszat és mégis rohanni akarok, de rohanva nem lehet tisztességes munkát végezni. Ugyebár.
Az audis (amit itt áudinak ejtenek) meló ebből a szempontból sima ügy. Nem zavar senki, nem kell kerülgetnek senkit, nem kell senkitől elnézést kérnem. Viszont pont ettől nyomasztó, egyedül este hatalmas üveg kalitkában, mögötte egy hatalmas szerelőműhellyel, ahol bizonyos gépek időnként bekapcsolnak, kattognak, berregnek. A wc-ben a piszoár is magától működik, néha öblít egyet, nekem ez újdonság volt. Ja és a közelben van egy gyalogos átkelő, ami - ha zöldre vált a lámpa - aktívan sípolni kezd, amire én mindig azt hiszem, hogy sikerült élesítenem valami riasztót. Ja és a riasztó, hát az is csodás. Ilyen kódos cucc, minden elmenetelkor szétparázom magam azon, hogy valamit elrontok és beriaszt és jön a rendőrség és meg magyarázkodhatok, hogy csak egy szegény takarító vagyok, nem akarok kocsit lopni, vezetni sem tudok.
És persze vannak vicces félreértések is. A múlt héten a sulis meló után - miközben pakoltam el a cuccaim - Meredith odajött hozzám és mondott valamit, amiből csak annyit értettem, hogy valamit tegyek valaminek a tetejére. Pánikban néztem körbe a pici raktárban, hogy mit lehetne minek a tetejére rakni, de nem bírtam rájönni. Végül közöltem vele, hogy sajnálom, nem tudom mit kéne tennem. :) Aztán kiderült, hogy a markomban szorongatott szemétről beszélt, hogy azt tegyem a porszívó tetejére, majd holnap kidobjuk. Csodás:)
Nálunk is beköszönt lassan a tavasz. Este még hideg van, de szépen süt a nap, nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak. A házunk táján meg annyi változás történt, hogy Dana (a román lány) elköltözött, mert a pasija Ruben elment Londonba (foglalt házakban lakni) és ő meg feladott itt mindent, egyetemet is és követte őt. Egyik napról a másikra. Úgyhogy most egyedül birtokoljuk az egész tetőteret.