a harmadik

Lenyűgöz, hogy néha mennyire flottul megy a melószerzés. Konkrétan múlt hét csütörtökön küldtem el a jelentkezésem egy mail címre, heti 16 órás állást hirdettel, rugalmas beosztással. Jól hangozott, elküldtem. Pénteken hívtak, hogy kedden interjú. Ok. A hétvégi pörgés mellett nem is foglalkoztam nagyon azzal, hogy kedden nekem interjú van. Lefoglalt egy csomó más dolog, új ismerősök, a kalandok, a tapasztalatok, szóval nem szorongtam agyon magam. Aztán kedden elmenetem. A hely neve The Range, bútorokat és kertészeti cuccokat árulnak, elég nagy üzlet, két szintes. Bemegyek, az ügyfélszolgálaton mondom ki vagyok, mit akarok. Be kellett írnom magam egy füzetbe, ahol már előttem sorakoztak a nevek, hogy mennyi mindenki jött ma interjúra. Egy pasi felkísért egy staff roomba, ahol ott üldögélt egy pár alkalmazott és egy lány, aki láthatóan az interjúra jött. Én nem vittem túlzásba a kiöltözést, nem úgy a másik a lány, de ettől sem éreztem magam nagyon feszengve. A szobában körbe kis szekrények vannak, a folyosó pedig egy mágneskártyás blokkoló. A dolgozók jöttek-mentek, mi meg ott ültünk ezzel a lánnyal. Gondoltam rá, hogy esetleg megszólítom, mert láttam rajta, hogy nagyon ideges, de annyira elfordította a fejét, hogy reménytelen volt felvenni a szemkontaktust, és annyira meg azért nem törtem magam. Aztán jött egy pasi, mondta, hogy egy perc. Közben megjelent egy nő, aki kérdezte, hogy az interjúra jöttünk e, mondtuk, hogy igen, mondta, hogy ő vele kell majd dolgozni, neki kell a segítség, és mondta, hogy good luck. Aztán megjelent egy pasi meg egy nő az ajtóban, a pasi engem szólított, a nő meg a másik lányt. Beültünk egy szobába és elkezdődött a szokásos csevej, mi a meló, miért szuper hely ez, látja, hogy van tapasztalatom, ami cool. Édes volt amúgy ez a figura, elkezdte nyomni, hogy javítsam ki az önéletrajzom, mert az angolom, nem társalgási, hanem good. Amúgy a fickó sem angol volt, ciprusi. Beszélgettünk vagy húsz percet, jó hangulatban. Éreztem, hogy szimpi vagyok, és ilyenkor mindig jobban megered a nyelvem, beszédesebb leszek, és gördül szépen az egész. Azt mondta, hogy ha engem választanak, akkor hívni fognak telefonon, ha nem akkor küldenek mailt. Ezzel búcsúztunk el. Amikor kijöttem nagyon jól éreztem magam, azt éreztem, hogy ez egy profi cég, hogy ez egy rendes interjú volt. Hazaértem, kicsit ledőltem aludni, és arra keltem, hogy csörög a telefonom, ők hívtak, engem választottak. Ez valami hihetetlenül jó érzés. Hogy volt más opció, de mégis én kellettem nekik, hogy sikerült az egész. Plusz az, hogy megint megerősítést nyert az, hogy ha valamivel kapcsolatban jó érzésem van, akkor az jó is. Ez leírhatatlan boldogság.
És ma megvolt az első napom is. Vision után irány a Range, újra ügyfélszolgálat, megint felkísértek, ugyanaz a staff room, de már tudom, hogy ehhez már közöm van, hogy itt már lesz nekem is egy szekrényem, hogy aki bejön a szobába, vagy aki szembejön a folyosón az kolléga. Aztán jött Colin nagydarab szemüveges pasi, de nagyon kis jámbor, beültünk egy szobába, neki volt az a hálás feladata, hogy elintézzük a papírmunkát, és elmesélje nekem, hogy hogyan, kik és mikor alapították a céget, hogy a colchesteri boltjuk a tizedik volt stb... Hogy mik a szabályok, pl nem hordhatok farmert (úgyhogy ma vennem kellett egy fekete nadrágot) kaptam egyenruhát, pólót kellett volna kapnom, de az most pont nem volt, nem baj van blúz, de abból sem volt a méretemben, úgyhogy kaptam egyet, de az nem túl komfortos, ezért azt a megoldást választottam, hogy fölé vettem a szép céges pulcsit (nem kell mondanom, hogy mennyire volt melegem, de így legalább nem rángattam állandóan az ingem, és nem feszengtem halálra magam). Kaptam névtáblát, jött még egy kis papírmunka és aztán átadtak Clairnek akivel együtt fogok dolgozni (már amikor, mert ő is el fog menni szabadságra). Clair tőlem idősebb, nagyon vékony, nagy kék szemű nő. De nagyon kedves. Ilyen igazi cinkos típus, mondta, hogy ez egy jó hely, és nem kell megszakadni, és nyugodjak meg, és minden tök jó lesz. És a próbaidő után adnak diszkontkártyát, ami 25% kedvezmény és az nagyon jó. Szóval egyből barátkozósra vettük a dolgot. Megmutogatott mindent, de még most sem értem pontosan hogy mi a feladat. Mert kell csinálni dolgokat, de aztán meg azt mondta, hogy nem kell ezt mind csinálni. :) Szóval nem értem, kicsit kétségbe is estem, mert ő lelépett egykor és nekem el kellett töltenem egy órát még valamivel. :) Úgyhogy akkor kicsit kétségbeesve mondtam neki, hogy most mit csináljak. Elmondta, hogy szerinte mit, azt szépen megcsináltam és aztán bejelentkeztem, hogy végeztem mára. Megkaptam a szekrénykulcsom, a 84es az enyém. És holnap már lesz blokkoló kártyám is. És nagyon rendesek mert erre a hétre is adtak nekem 16 órát, tehát nem lesz tört időszakom. Úgyhogy most óriási lendületben vagyok.