2011. június 27., hétfő

hungarian dishes

Hello Mindenki! Mozgalmas egy hetet tudok magam mögött. Ezzel a három melóval igazán megsűrűsödtek a napjaim és a tegnap vacsoraparti miatt az egész hetem egy rohanás volt. Az egész úgy indult, hogy a hét elején mondta a Sarah, hogy vasárnap este csinálhatnánk valami "bulit", mert Jessica (az ausztrál lakótárs) hétfő reggel elmegy (lenyomja az el camino-t, utána még visszajön látogatóba Angliába és aztán talán visszamegy Spanyolországba ott élni kicsit, minden a vízumon múlik - engem megdöbbentett, hogy egy ausztrálnak milyen sok helyre kell vízum), illetve van egy nő Cathrine, akinek Sarah dolgozik (kerekesszékes nő) neki meg szülinapja volt nem rég és akkor őt meg a pasiját is meghívná. Jól hangzott. Aztán valahogy felmerült, hogy akkor legyen az, hogy Sarah főz angol kaját, én meg ha van kedvem csináljak valami magyart. Hosszas válogatás után végül az a döntés született, hogy csinálok gulyás levest és sütök pogit. Anyuval egyeztettem a receptet és anyu küldött szerencsére postán jó fűszereket. Aztán Francesco (Sarah olasz/amerikai haverja) is csatlakozott a bulihoz egy kis olasz rizottóval. Nekem már a bevásárlás is gondolt okozott, hiszen itt azért minden más. Persze van liszt, de két féle és igazából még most sem tudom, hogy  mi a különbség a kettő között (tudom, hogy otthon is többféle van, de azokat ismerem) úgyhogy végül - nagyon elmésen - a lisztes zacskón szereplő kép alapján döntöttem:) Az egyiken egy süti volt, a másikon meg valami kaja (és ez a motívum végigvonult az összes márkán, vagyis azt sütöttem ki, hogy az egyiket főzéshez a másikat sütéshez használják), azt választottam amin a süti volt. Szombat este mint egy hulla estem össze az ágyamban, mivel a főzés miatt elcseréltem a vasárnapi Audit szombatra, így a szombati napom reggel hétkor kezdődött és este tízkor ért véget, de megérte. Aztán vasárnap szépen felkeltem, elmentem a boltba, mert persze mindig van olyan, amit elfelejtek megvenni, és ez most is így volt. Csodás délelőtt volt, ragyogó napsütés, meleg, egy felhő sem volt az égen. Megvettem ami kell - tojást venni itt Angliában hihetetlen nagy feladat. Van választék bőven, nem ez a gond, de akkora itt a felhajtás a ketreces tyúkos tojás és a nem ketreces között, hogy az kész. A gondolt az okozza, hogy a nem ketreces persze sokkal drágább, ugyanakkor óriási betűkkel fel van tüntetve, hogy ez "free cage" és nem tudom, valahogy olyan szemét dolognak érzem nem olyat venni. Ez az én hülyeségem tudom, hiszen senki nem fog elkapni a kasszánál azzal, hogy - "Héj Te ott, mutatok egy pár képet, hogy hogyan tartják szegény kis pipiket. Szégyelld magad, hogy ezt támogatod!" Úgyhogy összeszorítottam a fogam és megvettem a drágább tojásokat. (Éljenek a szabadon kapirgáló kis pipik!) Szóval megvolt minden hozzávalóm és nekiláttam a főzésnek. Valahogy sikerült az egész napot a konyhában tölteni. A pogival kezdtem és nagyon-nagyon izgultam, hogy milyen lesz, mert a pogácsámra rettenetesen büszke vagyok. Hát nem lett rossz, de az otthoni jobb. Itt minden más. Más a liszt, más az élesztő (ezt csak por alakban találtam), más a tejföl, más a vaj. Azt hittem, legalább a sóban bízhatok, de sajnos ez sem jött be, mert bár megkóstoltam a tésztát és jónak tűnt, a végeredmény kicsit sótlan lett. És valahogy nem lett olyan könnyű, mint, amikor otthon csináltam. Sebaj azért nem lett olyan rossz és végül is tettünk hozzá sajtot meg humuszt, meg olívabogyót és így olyan lett mintha kicsi sajtos kenyérkék lennének. Aztán jött a leves, az meg valahogy nagyon sűrű lett, jó sok cucc került bele, viszont a lábosba már nem nagyon fért víz. De így is nagy sikere volt, mindenki elégedett volt vele, Sarah szerint a legjobb kaja volt a menün. Anya küldött igazi csípős paprikát (azt a piros száraz fajtát, nem tudom pontosan mi az, mert én ugye ezeket nem használom) azt is kitettem nekik, mondtam, hogy óvatosan mert nagyon csíp, de nem hittek nekem:) Úgyhogy volt nagy izzadás némelyeknél. De boldogan kísérleteztek vele és ennek nagyon örültem. Cathrine pasija Mitch még kért is egy darabot, hogy elvinné, mert ez a csípős paprika nagyon király!:) Igazán jó kis este volt, sokat nevettünk, a kaják jók voltak, halálra ettük magunkat. Az angol kaja nem volt olyan nagy szám, süt csirke volt és hozzá saláta, meg mindenféle szószok, meg ecetes hagyma meg sajt, valamilyen "lunch"-nak hívják, nem bírtam megjegyezni. Itt volt még Jule is, aki Jess barátnője, német lány, ő a lecsót dobta fel, mint magyar kaját, mondtam, hogy na azt tuti nem fogok főzni, mert azt sajnos nem eszem meg. Sajnálom, hogy Jess elmegy, mert tényleg nagyon kedves lány, hiányozni fog. De itt folytatódik minden, mindjárt indulok a Vision-ba, utána egy jó kis Range shift következik és délután haza. És közben érdeklődve várom, hogy ki fog ideköltözni. Remélem egy újabb nagyszerű ember, akivel majd jó lesz együtt lakni.

2 megjegyzés: