Ma igazán jó napom volt a Range-be. Nem mintha rossz napjaim lennének, de a mai kifejezetten jól sikerült. A vásárlók továbbra is kérdezgetnek - és mivel a héten ide is megérkezett a nyár - és egyre többen vannak, valahogy kezdek belerázódni a dolgokba. Kifejlesztettem a tökéletes technikát a kérdések kezelésére. Azt, hogy nem tudom, szinte soha nem mondom, egyrészt azért, mert még gyerekszigetes infós koromban "belénkverték", hogy azt nem szabad, másrészt meg azért, mert valahogy udvariatlannak érzem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valahogy mindig úgy érzem, hogy a másik azt érezheti, hogy nem akarok segíteni. Ezért aztán elhatároztam, hogy megteszek minden tőlem telhetőt. A módszerem a következő: Meghallom, hogy Excuse me, azonnal odafordulok, mosolyogva és szépen türelmesen megvárom, hogy elmondja mit akar, és közben megpróbálom megérteni. (Az a legritkább, hogy ez azonnal sikerül) Aztán, ennyi angliai tartózkodás után, ha nem is értem, hogy mit akar, azt már felismerem, hogy mi volt a TÁRGY a mondatban. Na azt a szót szépen elismétlem (ezzel is értékes másodperceket nyerve) hogy érezze, megértettem mit akar. Mikor kimondom a szót, van, hogy segít, hétfőn például így jöttem rá, hogy a vízipisztoly az itt egyszerűen water gun. :) (mikor mondta, nem értettem, de ahogy én is kimondtam, rájöttem mit akar) Persze van olyan is, hogy így sem kerülök közelebb, akkor megmondom, hogy sorry nem értem, mit szeretne. Általában türelmesek és elmagyarázzák, és így haladunk szépen előre. Ha már megértem, hogy mit szeretne, akkor az esetek nagy részében el tudom irányítani, tehát így a harmadik héten, már valamennyi helyismerettel rendelkezem. És ma például nagyon hasznos volt a technikám, mert egy nő csak annyit akart tőlem, hogy kerítsek neki egy embert, aki segít a megvásárolni szándékozott bőröndöket a pénztárhoz vinni, mivel babakocsival van és együtt nem megy. Én meg persze azonnal felajánlottam magam - lássuk be, egyszerűbb volt, mint keríteni valakit - és miközben haladtunk a pénztár felé, sikerült belefutni a teljes vezetőségbe :) Akik így első kézből láthatták, hogy mennyire szuper munkaerő vagyok is én. Elégedetten mosolyogtak, én elégedetten mosolyogtam és már ennyi is elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, igen, ez egy jó nap. Szociálisan is egyre jobb helyzetben vagyok, már egyre többen jönnek barátkozni, megszólítanak, ha csak egy mondat erejéig is, de beszélnek hozzám, és ezt azért érzem nagyon jónak, mert így legközelebb, ha pl kérdésem van, vagy segítség kell, akkor sokkal szívesebben megyek oda hozzájuk. Hiszen tudom, hogy kik, ők is tudják, hogy ki vagyok. Rendben van ez így. Működik.
A házban még nincs új lakó, úgyhogy most Sarahval kettesben éldegélünk. Jókat nevetünk, szoktunk dumálni. Most épp a kis kertünkben ülök - bár a mai nap nem olyan meleg, de annyira a szabadba vágyom, hogy nem érdekel - ő meg a nappaliban (ami itt nagyon furcsa, otthon mi ezt hívjuk előszobának, de az angoloknál sok házban ez a nappali, tesznek oda kanapét, asztalt és ott üldögélnek) épp készül a következő online angolórájára. Szóval jól élünk! :)
Water gun :)
VálaszTörlés