magyar körkép

Tegnap volt a szokásos magyar-találkozó, amire most kivételesen elmentem. (Eddig a pénz tartott vissza, mert ha még arra volt is pénzem, hogy én igyak egy valamit, arra már nem futotta volna, hogy mást meghívjak. Valahogy feszített a tudat, hogy fel sem tudom ajánlani ezt az opciót. Persze nem kellett senkit meghívnom semmire, sőt nekem lett egy potya italom, de legalább meg tudtam kérdezni.) Nos az itteni magyarok, még mindig kedvesek. Nagyon különbözőek, tőlem is nagyon különböznek, azt hiszem normál körülmények között soha nem találkoztam volna velük. Ott van Máté, aki a Sainsburys-ben biztonsági őr. Több mint két éve itt van. Egyébként tanár. Otthon a kecskeméti Piartista Gimnáziumban tanított történelmet. Ő az egyik, aki legtávolabb dolgozik attól, mint amit otthon csinált. Aztán ott van Csaba1 (mert, hogy Csabából több van) ő szolnoki. Otthon szakács volt, itt utat épít. Hat éve van itt, lengyel menyasszonya van. Van egy testvérpár Laci és Kristóf (azt hiszem) ők kocsit szerelnek itt, ha jól értettem akkor otthon is ezt csinálták, illetve meséltek valami olyasmit, hogy régen dj-skedtek borsod megyében. Laci három éve van itt, a tesója csak pár hónapja jött utána, ők most hazamennek, aztán nem tudják. Van egy altatóorvosunk Attila, ő otthon is ezt csinálta, itt is ezt csinálja. Boldog, elégedett az életével, azt mondja, hogy kevesebbet kell dolgoznia itt. Csaba2ről nem sokat tudok, csendes fiú. Mintha informatikus lenne, de lehet, hogy ezt csak én képzelem, nem tudok visszaemlékezni egyetlen momentumra sem, amikor ez kiderült volna, de mintha ismerné a Szabit (sőt biztos vagyok benne, hogy ismeri, mert első alkalommal én kevertem őt össze Szabi egy másik Csaba ismerősével, és nekiálltam nekimagyarázni, hogy szerintem te ismered a Szabit....kusza történet, de vicces volt). Misi, aki a pizza express nevű helyen dolgozik (elég drága étterem itt Colchesterben, pizza van meg saláta, meg kávé, nem egy nagy durranás, nem lesz amúgy a törzshelyem.) ő otthon vendéglátózott, itt a konyhán dolgozik. És jött két új nő. Bernadett, aki nővérként dolgozik és egy másik (akinek bevallom nem emlékszem a nevére) kicsit idősebb ő gondozóként dolgozik itt, otthon a szegedi kéttannyelvű gimnáziumban tanított földrajzot (földrajz és töri...a két nagy kedvencem amúgy:)))) És vannak még mások is, de ők most nem voltak itt. Átlagosan mindenki két-három éve él itt, és szeretnek itt. Egyiktől sem hallottam, hogy utálná a munkáját, vagy bármi gondja lenne vele. (Persze ezek a találkozók nem elég mélyek ezekhez a dolgokhoz) Nem tudom. Jókat nevettünk, vannak sztorizgató emberek, akik folyton beszélnek és viszik a társalgás fonalát. Ugyanakkor ez egyértelműen egy fiú-klub. Gyakran kerülnek szóba kocsik és autójavítás. Ezeknél a momentumoknál én ugyan figyelek, de semmit nem fogok fel az elhangzottakból:))) Inkább szorgosan kortyolgatom a poharam tartalmát (ami most csapot cider volt!!!!!!!) Aztán olyan tíz óra felé elkezdtünk asztalt bontani és találkozunk egy hónap múlva.
A munka frontján minden ok, egyetlen dolog van, amivel viszonylag sokat kínlódom, és még nem tudom jól kezelni és ez az IDŐ kérdése. Az Audiban jócskán alá van kalkulálva a keretem. Ott mindig rohannom kell, és így is csak ritkán tudok időben elmenni. Először azt gondoltam, hogy ez a kezdeti bénaság, meg a helyismeret hiánya, de mivel már több mint három hónapja dolgozom ott, ezeket az érveket ki kell lőnöm. Szóval az tűnik valószínűnek, hogy egyszerűen nem adtak elég időt a dolgokra. A Vision meg olyan, hogy az ügyféltér takarításakor nagyon pörgök, de már nem annyira mint az elején, inkább azt tudom mondani, hogy jó tempóban elvégzem a dolgom, akkor pont kész vagyok időre, viszont a staff room és a wc takarítására adnak fél órát, ami szerintem sok. Ott néha tökörésznem kell, hogy úgy tűnjön valamit nagyon csinálok (egyszer megpróbáltam kreatívan kezdeményező lenni, és új területeket takarítani a fenti szinten, de a manager "rám szólt", hogy ezzel csak az időmet pazarlom, azt nem kell, azokat nem használják). A Range viszont döbbnet. Ott ugye négy órát melózom, és az a munkamennyiség amit eddig lebeszéltünk Claire-rel, három óra alatt simán elvégezhető. Úgyhogy ott nagyon el kell kényelmesednem, ha azt akarom, hogy ne tűnjön senkinek úgy, unatkozom. De még így is néha marad benne egy negyed óra, amit aktív jövés-menéssel próbálok kitölteni, mert a blokkolóóra miatt nem lehetne lelépni előbb amúgy sem. Szóval marad a lassúság, és a szöszölés. (Például a staff room ott is az emeleten van, igazából simán felvihetném a wc, és a konyha felmosóját (ami ugye kettő darab) egy körben, de azzal túl hatékony vagyok. :))) Így marad az, hogy felviszem az egyiket, felmosok, leviszem, felviszem a másikat.) Remélem, ha Claire visszajön és együtt fogunk dolgozni, akkor ez nem lesz ilyen, mert néha nagyon hülyén érzem magam a nagy relax-ban. Meg amúgy is, jobban megy az idő, ha csinálsz valamit.