i'm lovin' it

Elkezdődött a munkakeresés. Én jó stratégához híven, először stratégiát készítettem, merre lenne érdemes elindulni. Feltérképeztem a multikat a környéken, Costa Café, Burger King, KFC, Asda, Tesco és persze a McDonalds. Komolyan mondom lebecsüljük ezeket a helyeket. A mekibe egy tíz lépcsős application fogad, aminek kitöltése nekem kb másfél óra volt. A szórakoztató az volt benne, hogy közben kb háromszor felmerül az a kérdés, hogy fogyatékosnak tartod e magad. :) Az utolsónál már komolyan elgondolkodtam, hogy bejelölöm, hogy YES. 

A várt kérdések után (név, cím, dolgoztál e mekiben stb..) egy negyven kérdésből álló teszt fogad (nem is teszt, nem tudom mi a jó szó rá, negyven kijelentés (ilyenek: I really enjoy meeting new people.; I am very interested in new developments or products.; When growing up, I never told my parents a lie) és választhatsz a strongly disagree; disagree, unsure, agree, strongly angree kategóriák között. Tudom, hogy ezekre nem kell őszintén válaszolni, de nem hiszitek el, néha nehéz megállapítani, hogy mi lenne a helyes válasz. De lenyomtam, és amikor azt hittem, hogy ok vége, akkor jött négy szituáció, négy lehetséges reagálással és döntsem el, hogy mi lenne a legjobb és a legrosszabb megoldás. pfff. Köszi szépen. Ilyen szituációk, hogy csúcsidőben egy anyuka sok gyerekkel sok csomaggal áll a sor végén és mit teszek. Én azt választottam, hogy jelzek neki, hogy ne aggódjon, nem olyan hosszú ám ez a sor. (Csak lazán.) És a leghelytelenebb szerintem nem foglalkozni vele. (Tuti nem foglalkoznék vele.)

Aztán megköszönték szépen, és értesítenek. Vágyom az egyenruhára na. 

Ja és ma kiderült, hogy akit Diannak hittem valójában Dana és Romániából jött. Kedvesen megjegyezte, hogy milyen vicces, hogy az országaink szomszédosak és mi is itt szomszédok vagyunk. :)