National Insurance number

Tegnap - hosszas szöszölés után - nekiugrottam a munkakeresésnek. A gondolt az okozta, hogy nagyon sok helyen telefonos kontaktot adtak meg. Első reakció: Oh neeeee, angolul telefonálni.....rettenet. Tudjuk, hogy a kommunikáció 80%a nonverbális, na ez itt ugye nincs, hogy segítsen. Borzasztó az a gondolat, hogy majd beszélnek hozzám én meg nem értem. Ismét elővettem a "mindig csak egy lépés" taktikámat és próbáltam agyban legyőzni a paráim. Kész volt a terv, lemegyek mosni és mosás közben elintézek pár ilyen telefont. Gondosan szétválogattam a szennyest, alaposan megfontolva, hogy mi kerülhet össze (ugye nem kell magyaráznom az alaposság okait). De eljött a perc, amikor mindennel végeztem. Erősítettem magam, hogy Emese! Ezért jöttél, sokat kockáztattál, nem engedheted meg magadnak, hogy legyőzzenek a félelmek! Nagy levegő, telefon...Persze először rosszul ütöttem be a számot. (Itt nem világos, hogy mikor kell a nulla mikor nem, hogy mobilról hogyan hívok vezetékest). Ok. Újra. Kicsöng. Gép magyaráz, értem. Nyomulok a rendszerben: Press one, press five. Aztán egy hang megszólít. Elmesélem neki mit szeretnék, első kérdése: Van - e NI számom. Mondom neki - nagy magabiztosan -, hogy nincs mivel csak most érkeztem és nem volt még munkahelyem. Erre ő, akkor is kell. Tudom intézni meló nélkül???? Igen. Ad egy telefonszámot (újra telefon, király!) azt hívjam föl, adnak időpontot és be kell mennem egy interjúra ez alapján fogom megkapni ezt a számot (ez olyan, mint nálunk a TAJ és adó kártya).
OK. Új telefon - közben paráztam, hogy le fog merülni az egyenlegem a telefonomon - feltettek egy csomó kérdést, ki vagyok, honnan, mikor jöttem stb..és kaptam időpontot: most szerdán fél kettőre megyek Ipswichbe erre az interjúra. Igazából nagyon felszabadító volt ez a telefon. Egyrészt már a tény miatt is, hogy lenyomtam, másrészt azért mert egészen jól. Értettem - értettek. Úgyhogy holnap irány Ipswich, hogy végre legalizáljuk a létünk. :) Tudom, hogy a para, mindig para marad, de most sokkal jobban érzem magam. Nyilván még mindig tartok a telefonálgatástól, de már nem annyira mint az elején. Ha hunglishul is, de elkezdtem kommunikálni és ez nagyon jó érzés. Egyre jobban érzem azt, hogy kommunikálni akarok. A többiekkel, bárkivel. :-)