még élek

Ezer bocsánat az újabb szünetére, csak annyi történt, hogy bejött egy helyettesítéses meló az iskolában másfél hétig. Ebből egy hetet tudtam le eddig. Szóval most eléggé sokat melózom, és amikor meg nem akkor leginkább próbálok regenerálódni. Azért lássuk be ez fizikai munka, és mivel nap három helyen kell megjelennem, a gyaloglás része sem elhanyagolható. Ez nem panasz, örülök én ennek, csak megállapítom, hogy ezzel töltöm az időm. Napi átlag hat órát melózom (hétvégéket is beleértve) és átlag két órát gyalogolok minden nap. Az elején a kis lábam próbált tiltakozni mindenféle hólyagokkal, de mostanra sikerült ezt a problémát is orvosolni. Szóval nincsen gond. :) Minden tekintetben rendben vagyok. A meló továbbra is vicces. Az angolok mindig vásárolnak, ha rossz idő van (mint pl ma, jelentem nálunk jelenleg 13 fok van, tudom, hogy ezt most sokan irigylik az otthoni kánikulában, de én annyira nem örülök neki, július van könyörgöm) ha jó idő van (nem hogy lemennének a tengerhez...nem, ezek a Range-be jönnek vásárolni és engem fárasztani. Új elem a segítségében a barkochba:), de ezt azért nem merem megjátszani mindenkivel. A múltkor egy nő talált meg, hogy ő bizony "cake board"-ot keres. Fogalmam nem volt mi lehet az, mondom neki, nem tudom mi az, de mivel türelmes és kedves teremtésnek tűnt, mondtam neki, hogy segítsen, magyarázza el. És akkor elkezdődött a játék. Kérdeztem műanyagból van? Mondta nem, általában papírból. Kérdeztem, beteszed a sütőbe? Mondta nem, a tálaláshoz használod. (Miközben ezt játszottuk próbáltam magunkat a konyhai, süti cuccok felé terelni, hátha ott majd rámutat valamire, hogy ne ez az. Így lett. Boldogan előkapott valami cuccot a polcról - nem tudnám megmondani mi az, ilyen papír cucc - hogy na ez egy cake board. Jót nevettünk rajta, megköszöntem neki az útmutatást és haladtam tovább. Vicces volt, így tanulok. Joseph (egy kollegám) szerint ez nagyon jó technika, és majd meglátom, hogy mennyi mindent meg fogok tanulni így. Persze, és milyen hasznos szavak ezek lássuk be. De persze van olyan is, hogy valakinek a mondandójából SEMMIT nem értek, mert egyszerűen úgy beszél, hogy csak annyit értek, hogy azt mondja a végén : Don't you? Ilyenkor hangulatomtól függően, de mindig kedvesen, mosolyogva vagy teszek még egy kísérletet, vagy mondom neki, hogy én nem tudok segíteni, de mindjárt kerítek valakit (és kerítek). Szintén hasonló eset volt, amikor egy pasi azzal talált meg, hogy van e nekünk kisebb - én bármire megesküszöm azt értettem: FIRE CAMPING . Majdnem felröhögtem, mert elképzeltem egy ilyen kempinget, és hogy ő ebből kisebbet szeretne. Hogy vajon a kemping lángol e, vagy a "tűz" számára kialakított kempingről van e szó (fölötte tábla hirdeti, hogy H2O be nem teheti a lábát). Nem tudom jól átadni, de valahogy nagyon mulatságosan éltem meg ezt a szókapcsolatot, meg ezt a kérdést. És mivel tényleg a határán voltam annak, hogy a képébe röhögjek ezért azt mondtam neki, hogy nem sajnos, ebből csak ekkora van. :) Remélem nem okoztam óriási bevétel kiesést a cégnek.
Sarahval továbbra is lakótársat keresünk, néha jönnek emberek akiket én általában nem látok, mert nem vagyok itthon, de aztán nem költözik senki. Egyszer volt egy pasi, aki jött volna, de Sarah azt mondta nagyon fura fickó volt, és ő azt érezte, hogy nem akarja ezzel az emberrel megosztani a fürdőszobát. Nem bánom, hogy nem jött.
A mi kis duónk viccesen működik, mert jelenleg én is össze-vissza élek, és ő is. Így van olyan, hogy mondjuk délelőtt 11 kor mindketten itthon vagyunk, de mindenki próbál aludni a szobájában, vagy este én hazajövök, ő meg megy valahova melózni, aztán már félálomban vagyok, amikor ő nem bír bejönni az ajtón (a zár nem tökéletes, de a múltkor én rekedtem ki, és kikísérleteztem, hogy mit kell vele csinálni, Saraht is megtanítottam rá) és becsönget, sűrű elnézések közepette. Elvagyunk.
Örülnék egy kis melegnek, meg egy kis boldog fesztiválnak, meg egy pálinkának (annak különösen, mert a bölcsességfogam megint mocorog) meg egy rozé hosszúlépésnek.