rohanás, rohanás, rohanás

A múlt hét egy rémálom volt. A meglévő munkák mellett a sulis helyettesítés még tartott, de legalább már az új meló is elkezdődött. Úgyhogy nagyjából tényleg abból álltak a napjaim, hogy egyik helyről robogtam a másikra. Én nem is tudom mikor és hogyan történt, hogy ennyire elfoglalt lettem. De tény, hogy takarítói tevékenységemmel sok helyen megjelenek, amiből mondjuk szerencsére az is következik, hogy mindig új és új emberekkel találkozom. Már volt olyan élményem itt, hogy megyek az utcán, és az úton egy kocsiban ismerős arcot látok, aki integet meg mosolyog. igazából kettő ilyen is volt, az egyik a Rangből a ciprusi pasi (asszem Dale a neve amúgy), a másik meg az a fickó, aki reggelente hozza a csomagokat a Vision Expresszbe. Vicces érzés egy idegen országban, egy idegen városban úgy közlekedni, hogy vannak ismerőseid, akikkel összefuthatsz. Az új meló egyébként elég könnyű. Nem is tart két órát, és ettől zavarbaejtő is egyben. Ez egy tiszta rendes kis iroda, szóval ha fel is porszívózom, nincs nagy különbség. És ettől picit para, hogy ők sem fogják látni a különbséget. :) Mindegy, ha bajuk van szólnak, addig meg úgy tekintek erre a melóra, mint egy kis kárpótlásra az Audi miatt, mert ott tényleg mindig megszakadok és vasárnap soha nem tudom befejezni időben a munkát.
És ma bevállaltam egy újabb melót (hülye vagyok tudom), pedig azt mondtam, hogy nem fogok. De ez megint Alunék féle társaság keresett meg (akiknek az irodáját takarítom, meg onnan van az Audi, meg a sulis helyettesítés is) és őket annyira szeretem, olyan kis kedves emberek és ők voltak az első munkáltatóm itt. És olyan szépen kértek, nem volt szívem nemet mondani. Pedig viszonylag messze van az új site. Úgyhogy jó lenne, ha holnap napközben (mert a kedd csütörtök még mindig olyan, hogy csak reggel és este dolgozom) megtanulnék bicajozni. Drukkoljatok.
Ja van új lakótárs!!!!!! Christina. Spanyol lány, nagyon cuki, egy hete van Angliában. Sokat beszélgetek vele, és borzasztó furcsa érzés, hogy valakivel szemben én vagyok a tapasztalt itt. Ő meg van róla győződve, hogy nekem milyen jó az angolom, meg, hogy jaj én milyen jól ismerem a várost. Mondtam neki, hogy pár hónap és ő is így lesz vele. 
Szombat este meg újra vacsora parti. Most csak desszertet vállaltam. Rakott palacsinta lesz. Mondjuk nem tudom mikor fogom megcsinálni, mert az új melót is kezdeni kell a héten, és ott hétfő/szerda/szombat fogok melózni. Szóval szombaton (ha már tudok bicajozni) legkorábban félhatra érek haza. Lehet, hogy inkább pénteken kéne megcsinálnom....Bár akkor sem jobb a helyzet, mert akkor meg nyolcra. ááááá na mindegy, majd kitalálom. Vasárnap meg megint a magyarokkal lesz találkozó, szóval ez a hét is sűrű. De nem panaszkodom, ennél nagyobb bajom ne legyen. :)))