Hát a tegnapi este igencsak jófélére kerekedett. Pedig nem indult annyira biztatóan, mert úgy volt, hogy Cristina dolgozik, és ugyan én elhívtam Danát (ismétlés: román lány, együtt laktunk még az east hillen) Sarah meg elhívta egy barátját, Robot (egyszer találkoztam vele az egyik buli alkalmával, akkor nem tett rám mély benyomást, kicsit barátságtalannak gondoltam), de nem tudtuk biztosan, hogy eljönnek e. Így mondjuk az is elképzelhetőnek tűnt, hogy Sarahval kettesben fogunk vacsorázni. Szerencsére nem így lett. :) Én reggel meg kora délután melóztam utána a Rangebe megvettem a palacsintasütőt (mert az nem volt) és szépen hazajöttem, összeszedtem a gondolataim, hogy mit is kell vásárolnom, és elmentem a Tescoba beszerezni a hozzávalókat. Gyűlölök szombat-vasárnap bevásárolni, mert ilyenkor mindig rengetegen vannak, és mondjuk sorban állni nem kell, mert ezt valahogy jól csinálják, tényleg nincs nagy sor, de közlekedni a boltban nem egyszerű. Nagy bevásárlókocsik, babakocsik, gyerekek, emberek mindenütt. És az angolok ugye ilyen csevegős népség, ha ismerőssel találkoznak megállnak picit dumálni, és ha az út közepén, akkor ott. Szóval nem szeretek ilyenkor bevásárolni, de mindegy, ez van. Hazafelé azt hittem megszakadok, olyan nehéz volt a sztyrom (fogalmam sincs miért). Aztán szépen nekiláttam a melónak. Magamban megállapítottam, hogy megint én vagyok a hülye, aki főzőcskézik, Sarah megint annyival elintézte, hogy öt körül lejött és bevágott egy egész csirkét a sütőbe (később aztán kiderült, hogy vannak még elemei a roast-dinner-nek, csak akkor nem érezte fontosnak ezzel szöszölni, amiből persze az lett, hogy kb kilenc volt már, mire minden elkészült) :) Igazából a palacsinta készítés nagyon könnyen lezajlott, kicsit sűrű lett szerintem,mert nem lett belőle annyi, de mondjuk nem is baj. Így is pont elég volt. Szép lett. Aztán kiderült, hogy Cristina nem dolgozik aznap este, úgyhogy gyorsan összedobott egy kis sangriát:). Megérkezett Dana is, aki szerintem nagyon boldog volt attól, hogy meghívtuk. Már az elején eldöntöttem, hogy ez bizony fényképezős buli lesz, mert itt vagyok lassan fél éve és még egy kép sem készült rólam, vagy a körülettem lévő emberekről. Rob is megérkezett, akiről kiderült, hogy mogyoró allergiája van, így ő sajnos nem ehetett a kis művemből:( Sajnáltam, mert ha tudom, akkor megtölthettem volna mással is, de mindegy. Asszem Sarah sem tudta ezt róla. Szegény a desszertnél valami kekszet rágcsált, azt tudtuk neki felajánlani.
Ez a roast dinner:
Csirke (aminek hidegnek kell lenni -ezzel nem volt gond) borsó, répa, valami cucc amit stuffing-nak hívnak (kicsit olyan mint nálunk az a cucc, amivel a csirkét töltjük, de csak állagra olyan, az íze egyáltalán nem olyan, nem tudnám leírni milyen, de nem olyan átütő az biztos), krumpli és a tányér szélén az a fehér cucc az bread sauce (kenyér szósz - nagyon bizarr, kenyér íze van, de nem értem, hogy ez minek, meg miért, meg hogy jutott ez bárkinek is eszébe, hogy a kenyérből szószt csináljon????) és mindent leöntenek valami szósszal. Nem rossz kaja ez, de nem is annyira jó, tipikus angol. Olyan mintha aki amit talál a hűtőben azt egy tányérra ráhordja és azt mondja - roast dinner. Egyébként azt hiszem tipikusan szombati ebéd (nem kell kihangsúlyoznom, hogy a mi rántott hús, húsleves kombónk mennyivel jobb).
És aztán jött az én kis desszertem:) Volt sikere, azt hiszem szerették. Közben iszogattunk, zenét hallgatunk. Tizenegykor átjött a szomszéd, hogy túl hangosak vagyunk, ettől sajnos behalt a buli ideje korán. De sebaj. Jó volt így is. A legviccesebb az volt, hogy be kellett kapcsolni a fűtést!!!!Tényleg hideg volt. Most meg süt a nap ezerrel és 23 fok van. Hülye angol időjárás (nem is az eső miatt, hanem mert tényleg ilyen nagyon változékony).
Ma meg szépen letudtam, a mosogatást, rettenetesen sok koszos edényt sikerült termelni, és lassan készülődök az Audiba, ahol vár rám egy szuper műhelytakarítás (pfffff) utána meg megyek a magyarokkal találkozni. Aztán haza és holnap kezdődik egy újabb hét, sok-sok munkával.
Búcsúzóul beteszek egy képet a kis lakóközösségünkről:
(én, Cristina, Sarah)
Sokszor puszilok mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése