Aztán vannak jobb napok is ám. Csütörtökön jött Szabi, végigrohant velünk a városon, érdeklődünk melók felől, eredménye ugyan nem volt, de mégis megnyugtató volt, hogy történik valami. Kétféle választ kaptunk NO úgy mint nincs meló, esetleg már régóta nincs. Vagy NO, mint nézzük online. Szóval ez nem volt túl bíztató, de valahogy mégsem érzem reménytelennek a helyzetet. Aztán pénteken végre megérkezett az NI számunk!!!! Legálisan vagyunk az országban, legálisan dolgozhatunk. Ezt egy újabb pozitív jel, felemeltem a telefont és jelentem elkezdtem a telefonálgatást. Kedden már megyek is egy helyre (azt persze nem értettem, hogy miért, de a lényeges infókat kinyertem - mikor hova):) Az egész beszélgetés nagyon vicces volt, mert ugyan elterveztem, hogy mit fogok mondani, de persze nem azt mondtam. A nő nagyon gyorsan beszélt, de nem rökönyödött meg azon, amikor megkértem, hogy ismételje el, mert nem értettem. Viszont nem is beszélt lassabban. Elbetűztettem vele a helyszínt, de ezzel sem kerültem közelebb. (és még egy rákérdezést nem kockáztattam meg) Bíztam a googleban, és amit tudtam lejegyzeteltem. Így most azt hiszem jövő kedden 10 órára megyek egy interjúra. Nem nagy meló, heti 5 óra takarítás, ami a lakbérre sem elég, de valahogy el kellett kezdeni, és most ez is jó. Majd keresek még ilyen melókat, úgyis az volt a cél, hogy inkább több kis melóm legyen. Tessenek értem izgulni és drukkolni. :)
Amúgy meg sokat járunk a közeli Castle Parkba, nagyon sok mókus van. Rettenetesen cukik. Vettünk egy zsák mogyorót és etetjük őket. Egészen közel merészkednek hozzánk. Persze nem azonnal, az első mogyorót még dobni kell nekik, de utána már a kezünkből is elveszik. Imádom ezt a programot.
Lakótársakkal továbbra is minden ok. Egy gond van csupán, hogy valaki (nem is akarok gyanúsítani senkit) rendre beleeszik mások kajájába. A miénkbe is, de másokéba is, így a konyhában megjelentek a kis üzenetek: Do not eat! és hasonlók. Engem persze csak az zavar, nehogy azt higgyék, hogy én vagyok:) Agyrém. Pedig tudom, hogy nem én vagyok. Már csak azért sem mert az egyik ilyen "áldozat" egy banán volt. Azt hiszem valahogy megpróbálom megemlíteni, hogy utálom a banánt.
Most megyünk a parkba, úgyhogy befejezem. Puszilok mindenkit!