Job is job

Tegnap lenyomtam az első munkanapom. Jött értem a főni (most már tudom, hogy Alan a neve, no nem azért, mintha meg mertem volna kérdezni....telefonált valakivel és akkor figyeltem ki, hogy hogyan mutatkozik be.) és elértünk az iskolába, ami a mi fogalmaink szerint inkább ovi. (törpe asztalok, törpe székek, törpe wck, törpe mosdók) Van ott egy viszonylag kedves nő Meredith, vele dolgozom együtt, ő mindig ott van, ez a fix melója (olyan hatvan körüli nő) és a férje a gondnok /kertész. Bemutatkozás és elkezdődött a körbevezetés. Az egész iskola olyan mint egy labirintus, azon körberohantunk közben beszéltek arról, hogy mi a feladat, jelentem alig értettem valamit. Az a tapasztalatom, hogy az idősebbek nem annyira toleránsak azokkal, akik nem beszélik tökéletesen a nyelvüket. Nem bunkók, csak amikor visszakérdezek valamire, mert nem értettem, akkor nem próbálja meg körülírni, vagy más szavakkal elmagyarázni, egyszerűen megismétli. Szerencsére Alan kapcsolt és elmagyarázta nekem egyszerűbben, hogy mi a feladat. Három teremben kell felporszívózni és a három mosdót kell kitakarítani. Megkaptam a cuccokat és megkérdezte Meredith, hogy tudom e, hol kell kezdenem, természetesen nem tudtam. Ok. Elkísért, kezdhetem a melót. Bekapcsoltam a porszívót, (ami egyébként egy nagyon cuki gép, szemek vannak ráfestve és olyan, mintha a cső lenne az ormánya)semmi, próbáltam újra, semmi. Már kezdtem pánikba esni, hogy rögtön segítséget kell kérnem, amikor eszembe jutott, hogy lehet, hogy nincs bekapcsolva a konnektor. Bingo. Persze túlbuzogtam a munkát, szépen felpakoltam a székeket az asztalra, hogy alatta is alaposan ki tudjak porszívózni, utána szólt Meredith, hogy ezt nem kell. Mire végeztem a három teremmel elment egy óra. (azon felhúztam magam, hogy az egyik teremben még bent ültek ezek az óvónők / tanárnők és így nem tudtam rendesen kiporszívózni alattuk (azért gondosan körbeporszívóztam őket és illedelmesen bocsánatot kértem a zavarásért). Jöhettek a mosdók. Mintha Hófehérke lennék. Vicces dolog ilyen pici wc-ket, mosdókat takarítani. Úgy elment az idő, hogy észre sem vettem és egy percre nem álltam meg. Sőt a felmosást nem is tudtam megcsinálni, de mondta Meredith, hogy azt majd megcsinálja ő, és ne aggódjak az első nap mindig lassabb. Szóval ő is kedves, többször jött megkérdezni, hogy jól vagyok e, meg segítőkész.
Ma megint megyek a suliba melózni, utána loholok haza, jön Alan, megyünk az Audiba és este kilenckor végzem.
Nagyon jó érzés dolgozni végre, így teljes a kép igazából. Persze parázom, hogy nem is takarítok jól, és ki fog derülni, hogy béna vagyok és a rengeteg tapasztalatot behazudtam. :)
Amúgy meg megérkezett végre a PIN kódunk a kártyánkhoz, így most már van angol bankkártyám is, amit használhatok, csak pénzt kell rá termelnem.