Vannak nehezebb napok. Amikor úgy érzed semmi sem sikerül. Eltelt két hét és igazából eddig minden jól alakult, egy nagy buli minden. Móka, új emberek, új szórakozások, de a kezdeti lelkesedés ma átcsapott parába. Buta vagyok, csúnya vagyok, nem fog menni. Mit képzeltem? Másként kellet volna csinálni, másként kellene csinálni! Ez nem jó érzés. Itt szeretnék maradni, mert jó itt nekem.
Nem könnyű a munkakeresés, de nem gondoltam, hogy az lesz. Fel kéne hívnom embereket, akik angolul beszélnek és mi van ha nem értem? Mi van, ha ők sem értenek? Leteszem, hogy sorry? Tudom, hogy sok minden múlik azon, hogy ezen túllépjek. És hiszem, hogy túl fogok. Bízom abban, hogy a holnap más lesz, de az igazsághoz egy ilyen poszt is hozzátartozik.
Szia kedves Mesi!
VálaszTörlésOlvasgatom ám én is a blogodat :) Szurkolok neked, hogy minél előbb találj vmi munkát! Biztos menni fog, ne add fel! Hívd fel őket bátran, veszteni valód úgysincs, ha meg netán nem érted, legalább megpróbáltad. De egyszer ha jól emlékszem, már telefonáltál angolul, s írtad is, hogy milyen jó érzés volt utána, értetted meg minden :) Amúgy tudom milyen érzés, előtte az ember torkában a gombóc...
Hajrá! Puszi
M. Timi
Szia Timi! Köszönöm a biztatást! :)))
VálaszTörlés