Három hét

Holnap lesz három hete, hogy itt vagyunk. Nagyjából ennyi kellett, hogy megszokjon itt az ember. Tudom, mindenki mondta, hogy így lesz. Ismered az utcát, a boltot, ahol a kenyeret veszed, a házat. Ismerősen csengenek az utcanevek, East Hill, High Street, Queen Road. Ha valamit keresek a térképen be tudom tájolni magam és helyet is, hogy kb merre van. Ismerősek lettek az emberek az utcán. Azt is megszoktam, hogy angolul beszélnek. Átvettem az életük, a ritmusuk. Már nem nyűgöz le a Sainsbury's-be, hogy mennyi minden van, nem akarok mindent megtapogatni, megszagolni. Egy bolt, ahol megveszem, ami kell, tudom mit merre keressek. Otthonossá vált itt. Megszoktam, hogy fordítva közlekednek az autók, hogy a másik oldalon van a sofőr, hogy két csapból folyik a víz, hogy a konnektort külön be lehet kapcsolni, nem csak úgy jön az áram a falból. Mások az ételek, más íze van a colának (az otthoni sokkal finomabb, így nagyon ritkán iszom itt üdítőt - sokkal nagyobb a kínálat a light üdítőkből, csak cola lightból vagy citromos, cseresznyés, sima és zero, de van fanta és sprite light is - mégis valahogy vízíze van mindegyiknek). Csupa közhely. Nincs túró, más íze van a zöldségnek is.
Budapest még nem hiányzik, bár hidegebb napokon nosztalgikusan gondolok a budapesti nyarakra, a melegre, a szórakozóhelyekre, a Gödör székeire, a rozé hosszúlépésre, a Kertemre, ahol esténként már vadászni kell a székeket, a Balkán Burgerre. A családom és a barátaim persze hiányoznak. Leginkább a közelségük, az a fajta gyengédség, amit tőlük kap csak meg az ember. Szerencsére az Internet sokat segít, ha valakire szükségem van, így-vagy úgy el tudom érni. Persze ez nem pótol semmit, de segít, kicsit. És sok erőt ad, hogy gondolni tudok rájuk.
Az nehéz, hogy egyelőre semmilyen közelebbi emberi kapcsolatot nem tudok kialakítani senkivel, a nyelvi akadályok miatt. És most nyilván nem romantikus kapcsolatokra gondolok, hanem egyszerű haverságra, barátságra. Bár a lakótársaink nagyon kedvesek és próbálnak minket integrálni. Jövő hét pénteken is megyünk egy koncertre. Most Amy hívott minket egy barátja koncertjére. Persze elmegyünk, mert mozgolódni kell, nem fog magától senki bekopogtatni hozzánk, hogy nem akarunk e barátkozni. Meg jól is esik kimozdulni. Megelőzi a börtön érzést. A mókusetetés is ezért jó. Az állatok itt is olyanok mint otthon. Összességében honvágyat nem érzek még, de tény, hogy ennyi időt nyaralással még soha nem töltöttem, és már nem is érzem nyaralásnak az ittlétet.