Cleaning is cleaning

Adós vagyok a tegnapi nap beszámolójával. (Amúgy az még korábban történt, de a bankot is sikerült elintézni még szerdán. - Juhhuuuu.) Szóval tegnap reggel a szokásos körök, nézem az új hirdetéseket, kettőt találtam, az egyiknél gyakorlat szükséges, a másik e-mailes. Ok. Mivel eddig kb tíz e-mailt küldtem el, olyan nagy reményeket nem fűztem hozzá, de azért elküldtem. Nem egy nagy meló, ez is hét óra takarítás, de ugye kezdetben mindenre rá kell ugrani. Aztán délután megszólalt a telefonom. Pánik, atyaég, ki hívhat? Nem merem felvenni.....Aztán gyorsan felkaptam. Egy kedves pasi volt a vonalban (a nevét természetesen nem jegyeztem meg) és azt mondta, hogy ma küldtem nekik az önéletrajzom és ők valójában nagyon közel vannak oda, ahol én lakom, nem mennék e be most. ÖÖÖÖ. Mondom, persze. Elkezdte mondani, hogy merre vannak, mondtam neki inkább adja meg a címet én meg jól megnézem térképen. Ok. Elküldi sms-ben. Közben pánik, öltözés, jaj én erre nem vagyok felkészülve. :) Jött az sms, elindultunk. Persze nem találtuk meg azonnal helyet, bár nagyon pontos leírást kaptunk sms-ben. Tanácstalanul ácsorogtunk az utcán, amikor egy pub előtt üldögélő üveges tekintetű bácsi megszólított, hogy mit keresünk, tud e segíteni. Megmutattam neki az smst, elmondta, hogy egy utcával vissza kell menni. Tökjó. Megtaláltuk a helyet, vettem egy nagy levegőt és felmentem. Kicsit aggasztott, hogy már megint nem tudom, hogy kit keressek (nem tudom minek kéne történni, hogy megtanuljak erre jobban odafigyelni). Szerencsére volt kapucsengő, felcsöngettem, és ezzel legalább tudtam jelezni az érkezésem. Felmentem a második emeletre, ahol egy pasi fogadott, beültünk egy szobába, elmondta, hogy mi a munka - takarítás egy Audi showroom-ban. Heti hét óra, kedden és csütörtökön este héttől kilencig és szombaton vagy vasárnap (ezt én döntöm el) három óra. Hétköznap sima takarítás, hétvégén valami nagy géppel kell takarítani - mondta, hogy a nő, aki most csinálja ezt a melót nem bírja azt a nagy gépet. Ezen majdnem felröhögtem. Kíváncsi vagyok a  szerkezetre, vajon egy droid szerű "lényt" képzeljek el? Remélem igen. :D Azt bírnám nagyon. Végig még dumáltunk ott hevert az én kinyomtatott totálkamu önéletrajzom. Mondta a fickó, hogy látja mennyi gyakorlatom van. (már, hogy ne lenne.) Persze kicsit kellett rontanom a helyzetemen és fel kellett hívnom a figyelmét arra, hogy nem angol a gyakorlatom. :) De a pasi nagyon kedvesen rám nézett és közölte: cleaning is cleaning.
És akkor rákérdezett, hogy van e kedvem ehhez. Mondtam igen, mondta, hogy szuper, és ha már itt vagyok van most két hétig egy iskola takarítás napi két órában, esetleg azt is bevállalom e. Mondtam hogyne. Örült ennek is nagyon. Mondta, hogy most csak ennyi munkát tud adni, de ha jól mennek a dolgok, akkor lesz több is / lehet több is. Megkaptam a belépő papírcsomagot, amit ki kell töltenem és hétfőn találkozunk, elmegyünk együtt az iskolába, megmutatja mi merre és kezdhetem is melót. (Ez a cég amúgy, egy takarító ügynökség, gondolom ez kiderült az eddigiekből.) Kérdezte a pasi, hogy szeretem e Colchestert, meg, hogy tanulok e itt. Mondtam, hogy nem, azért jöttem, hogy megtanuljak angolul. És borzasztó büszke vagyok magamra, mert megdicsérte az angolom. :) Ezek olyan jól tudnak esni. Mondta, hogy nyáron gyönyörű a város, már alig várom, hogy lássam. Bár már most is gyönyörű.
Összességében egy nagyon gyorsan / gördülékenyen lebonyolított kis interjú volt ez, ami nagyjából ellentétben áll mindennel, amit eddig az angliai munkavállalással kapcsolatban olvastam. Nem érdekelte a referencia, nem húzták - halasztották a döntést, nem érdekelte az angliai munkatapasztalat. Talán szimpi voltam és felvett. Ennyi. Remélem működni fog a dolog, de miért ne működne. Minden esetre rettenetesen boldogan jöttem ki az épületből. Nagyon pozitív tapasztalat.Megértette amit mondtam, én is értettem őt(nagyjából). És kellettem, és nem azért mert van egy jó ismerősöm. Ez óriás jó érzés most bennem. És nyilván ad némi önbizalmat a továbbiakhoz. :)