2011. március 8., kedd

Ördögi körök

Na a mai nap azzal indult, hogy felkeltünk szépen időben, hiszen menni kell a nem is tudjuk pontosan hova. Már kabátban voltam, amikor becsörtetett Sarah, hogy jön valaki megnézni a fűtést és be fog jönni a szobákba, ébren vagyunk e. Mondtuk, hogy yes. :) Aztán persze rájöttünk, hogy ez így nem lesz jó. (Nem tudom annyira meghatódom attól, ha megértek valamit, hogy mindenbe beleegyezek.) Újabb kör, nekünk menni kell, ok no problem, menjünk nyugodtan. Elindultunk. Odaértünk időre, de ugye azt nem tudtam, hogy mit is kell keresni, kit is kell keresni. Ez egy nagyon puccos bevásárló valami volt, ahol nem is boltok vannak, hanem pultok, rajta csupa olyan dolog, amit én soha nem engedhetnék meg magamnak. Drága parfümök, kozmetikumok, mindenki kosztümben, sminkben, tökéletes frizurával. Tettünk egy kört, de semmi nem utalt arra, hogy itt most merre is kéne menni. Tanácstalan voltam, és most itt töredelmesen bevallom, hogy megfutamodtam. Egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek, menjek oda az egyik ilyen macához? és kit keressek. Így inkább levontam a következő tanulságokat:
1. Mindig nagyon figyelünk a telefonba, nem hatódunk meg attól teljesen, ha megértjük, amit mondanak.
2. Mindig visszakérdezünk, ha nem értünk valamit, nem ciki, nem probléma, mert ennek így nincs sok értelme.
Aztán hazajöttünk, és kezdtem mindent előröl. Nem mondom, hogy azonnal ment (azért ez a kis kudarc lenyomott egy picit), de végül csak megemeltem újra a telefont.
Az egyik hívásom egy hotel volt. Az nagyon jó lenne, nincs túl messze a hely, meg amúgy is egy hotelben dolgozni olyan tiszta dolog. (Legalábbis tisztább, mint mondjuk egy közterületes lévő klotyót takarítani). Felhívtam őket, ők sem voltak hiper-kedvesek, de megértettem amit kérdeztek, még vissza sem kellett kérdeznem. Mondjuk nem voltak sok dologra kíváncsiak.  Ki vagyok, honnan vagyok, házas vagyok e (ezt mindig megkérdezik, nem értem miért) elkérték a számom, elvben visszahívnak.
Aztán ezen annyira felbátorodtam, hogy felhívtam még egyet (csak viszonyításként itt átlagban napi két hirdetés jelenik meg, abból egy tuti e-mailben jelentkezős) ott meg azon buktam el, hogy még ninscs bankszámlám...Éljen, A bank nem nyit mert nincs meló, a melóhelyen meg nem alkalmaznak mert az nincs. I love this country. :) Istenem, hogy mennyi a tévképzet, azt hittem NI szám csak akkor lesz ha meló is lesz, kiderült, hogy nem. Most, hogy az megvan jönnek a bankkal. Ez kész.
Így holnap bankba megyünk. Hurray!!!! És közben meg telefon, e-mail, jelentkezés, tapasztalat.
De legalább a szégyenlősségem kezdem levetkőzni. Beszélek és kész. Valami lesz.  

1 megjegyzés:

  1. hú, ezt a pultoktól megfutamodást totál megértem : ))
    előttem van a kép, sőt, az ugrik be, amikor a ruhaboltba próbáltam jelentkezni eladónak... nem tom, Mesi emlékszik-e rá...
    : DD
    (az első öt percben eldöntöttem, hogy még ha valami perverz okból kifolyólag alkalmaznak is, akkor sincs az a pénz, amiért bevállalom)

    amúgy marha kíváncsi lennék, hogy amikor megkérdezik, házas vagy-e, mi a jó válasz és vajon miért
    arra tippelek, ha házas az ember, akkor megbízhatóbbnak tartják, az olyan rendezett dolog
    de az is lehet, hogy rossz pont, mert akkor előbb-utóbb gyereked is lesz, aki időnként biztosan megbetegszik, és akkor Te erre hivatkozva nem fogsz jönni dolgozni, pfuj

    várom a köv. postot!

    VálaszTörlés